Anne Frank - hetven éve kezdődött a borzalom

A második világháború idején egy zsidó család Németországból Hollandiába menekült a náci üldözés elől, ám amikor a nácik lerohanták Hollandiát, úgy döntöttek, nem menekülnek tovább. Az önkéntes "szobafogságot" méltóbbnak találták, mint az örökös menekülést: nyolcadmagukkal elrejtőztek egy amszterdami ház padlásán. Több mint két év bujkálás után ezen a napon (1944. augusztus 4-én) ütött rajtuk a náci rendőrség, és hurcolta koncentrációs táborba őket.

Otto Frank vállalkozásának hátsó traktusában volt egy feljáró, amelyet szekrénnyel takartak el. Napközben, amíg az irodákban munka folyt, ők nyolcan nem mozogtak, nem csaptak zajt, munkaidő után kicsit bátrabban éltek, de az utcára nem merészkedtek. A külvilággal nem érintkeztek, négy egykori beosztottuk látta el őket élelemmel, ruhával, szappannal, és a lehetőségekhez képest mindennel, amire szükségük lehetett.

A rejtőzködés 25 hónapját Anne Frank, a család serdülő leánya örökítette meg naplójában. Megismerhetjük egy halál árnyékában felnövő, érző fiatal gondolatait családról, világról, rejtőzködésről, háborúról – egy olyan gyermek feljegyzéseit, akinek felnőnie kellett volna, nem meghalnia. Naplója arról tanúskodik, hogy Anne sohasem adta fel az életbe vetett hitét. Az utolsó írás 1944. augusztus 1-i, három nappal később egy feljelentés nyomán a búvóhelyet felszámolták, és a rejtőzködő nyolc embert (köztük három tizenévest) haláltáborokba szállították. A háború végét csak Anne édesapja, Otto Frank érte meg.

Anne édesanyja még Auschwitzban halt meg, ő és nővére valamikor 1945 tavaszán Bergen-Belsenben lelte halálát. Anne naplóját a rejtőzködést segítő barát, Miep Gies találta meg, és Otto Frank hozta nyilvánosságra. A könyv az egyik legszemélyesebb kordokumentum, amely a náci üldözést elszenvedő családok megpróbáltatásairól szól.

Anne Frank történetét többször feldolgozták, és teljes terjedelemben hozzáférhetők a neten.