"Celebnek lenni olyan feladat, ami nem nekem való" - Kultúrcsemege Fekete Ernővel

Egy jó előadás hatására mindig magunkra vonatkoztatjuk a felvetett kérdéseket - te hogy állsz a rákbetegséghez?

Egy taxi hátsó ülésén utaztam éppen, egy kollégával a készülő előadásról beszélgettünk, és a taxis beleszólt, és elkezdte mesélni a maga történetét - ott megértettem, hogy a darab témája mennyire mindannyiunké. Még nem voltam olyan élethelyzetben, mint amilyenbe a főszereplő kerül, nem tudom, hogy döntenék hasonló esetben. Természetesen nagyon rokonszenves és irigylésre méltó a Hernádi Judit által játszott szerep hozzáálása. De tudnod kell, hogy az előadás először is nem magáról a rákról akar beszélni, hanem sokkal inkább arról, hogy miért nem beszélünk a rákról, miért tabutéma a társadalomban, pedig ha kimondjuk a fájdalmas dolgokat, talán könnyebb a feldolgozás. Továbbá nem a halálról, sokkal inkább az életszeretetről, sok humorral és zenével.

Te már majdnem két évtizede ugyanannak a társulatnak vagy a tagja - milyen volt kirándulni ebbe a független produkcióban készülő előadásba?

A nyarak általában erről szólnak, hogy az ember vendégként fellép itt-ott. Inspiráló volt megismerni új kollégákat, és egy nyári előadás mindig kalandos. Például izgulni, hogy ne kapjon el minket az eső, különböző próbahelyeken dolgozni, nem a megszokott kőszinházi kényelemben, ezek mindig rugalmasabbá teszik az embert, jó kimozdulni kicsit a megszokottból.

A Katonában milyen feladatok várnak rád az ősszel?

Nemrég kezdtük el próbálni Peter Weiss: Marat - Sade című színdarabját, ezt M/S címen játsszuk. Tavalyi bemutató lett volna, de betegség miatt akkor elmaradt. Október közepén mutatjuk be a Kamrában. Aztán Zsámbéki Gáborral fogok dolgozni, aki a Kurázsi mamát rendezi majd.

Tegnap a fodrászomnak meséltem, hogy ma veled fogok beszélgetni, és ő nem kapcsolt, hogy ki vagy. Ezt én a tévéjátékok hiányának tudom be - a mai színészgenerációnak nincs elég lehetősége arra, hogy azok is megismerjék, akik nem járnak színházba.

Igen, ez igy van.

Arra nem gondoltál még, hogy valamelyik kereskedelmi televízió szuperprodukciójában mutasd meg magad?

Pontosan mire gondolsz? Nem tudok olyan jól táncolni, mint a kollégám és barátom, Rezes Judit.
Az úgynevezett "celebség" pedig külön műfaj - munka - amellyel minden nap foglalkozni kell. Folyamatosan etetni a sajtót témával - hogy hetente "történjen veled valami" - ezt nagyon nem szeretném. Az persze jól esne, ha a fodrásznőd megismerne az utcán, annak nagyon örülnék, de celebnek lenni olyan feladat, ami nem nekem való. Én csak a színészmesterségen belül tudom elképzelni a feladatom.

Egy valamiben viszont irigyelt vagy - tudsz róla? Több színésszel is beszélgettem, és mind a Katonában szeretne dolgozni... ahol te pályakezdő korod óta jelen vagy.

Ó, örülök, akkor ezek szerint engem is van miért irigyelni... bár én, mivel az a munkahelyem, nem vágyakozom, csak bejárok és végzem a feladataimat. Lehet, hogy ez baj? Kéne valami hely, ahova nagyon vágyom, de most nem jut hirtelen egy sem az eszembe.

A Kultúrcsemege kulturális ajánló rovat - te mit ajánlanál nekünk?

Könyv: Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene. Színház: Gogol: A revizor, a Vígszínház előadása. Kiállítás, irodalom, szÍnház együtt: Textura 2014 - Szépművészeti Múzeum.