Horgas Eszter: Nem fogom szégyellni a könnyeimet

Nem gondoltam, hogy castingokra jársz, inkább hogy a világ számos pontján adsz koncertet. Hogy kerültél be a zsűribe?
Valóban nem szoktam castingokra járni. Nekem is furcsa volt, hogy rám gondoltak, eszem ágába sem jutna ilyesmire magamtól elmenni. De jólesett, hogy figyelték, mit csináltam az elmúlt évben.

A zenén kívül egyéb művészeti ágak is közel állnak hozzád?
Számomra nem lesz idegen ennyiféle műfajjal találkozni. Öt éve művészeti vezetője vagyok a nyári, balatonfüredi összművészeti kurzusnak. Itt találkoztam már mindenféle műfajjal, több száz gyerekkel, akik más-más művészetekben gyakorlottak. A saját produkcióim is arról szólnak, hogy összeérnek benne a műfajok, számomra mindig nagyon fontos volt a dramaturgia. Egy világunk van, és a művészetek számomra egy csoda gömb.

Gyakran támogatod a tehetséges gyerekeket?
A feladat testhez álló, ugyanis szeretek gyerekekkel foglalkozni. Vukán György hagyatékát is a fiatalokra költöm. Hosszú távon nagy vágyam lenne, hogy létrehozzak egy összművészeti iskolát, mint Amerikában és Nyugat-Európában láttam. Sokkal sikeresebbek azok a fiatalok, akik ilyen helyeken tanulnak. Pontosan azért vállaltam el ezt a feladatot, mert passzol az úthoz, amin járok.

Milyen egyéniség leszel a zsűriben? Sírós, megmondós, szigorú vagy odamondogatós?
Szeretném önmagamat hozni, nagyon fontos, hogy őszinte lehessek. Engem könnyű meghatni és kiborítani is. Nem fogom szégyellni a könnyeimet, az érzelmeimet. Bár úgy lenne, hogy elsírom magam egy tehetség láttán! De olyan is előfordult már, hogy halálsápadtan azt mondtam, hogy ezt most kikérem magamnak. Akár szigorú is lehetek. Ha azt érzem, hogy a versenyző nem elég felkészült, pökhendi, vagy nem belülről jön a produkciója, akkor igen. De ha valaki esetleg izgul, és amiatt bizonytalanabb, az sokkal elfogadhatóbb számomra.

A lányaiddal is szigorú vagy?
Szakmai értelemben igen. Lili, a kisebbik, második lett az országos énekversenyen, operaénekesnőnek készül. Tizenhét évesen ez komoly teljesítmény. A nagy lányomnak színházi társulata van, rendez. A színpadi létért mindenkinek meg kell harcolni a saját útját. És senkitől nem venném el azt a boldogságos érzést, amikor ez sikerül.
Mindkettőjükkel szigorú vagyok, tudom, hogy csak a maximális teljesítmény hozza meg az eredményét. Szokták is mondani, hogy a növendékeimmel engedékenyebb vagyok. Számukra már az is protekció, hogy velem élhetnek. Olyan közegben élnek, ahol az anyatejjel szívták be a kultúrát, világhírű zenészekkel találkoztak az otthonunkban. Al di Meola gyakran gyárt hozzánk, meghallgatta őket, elmondta a véleményét. Ez nagyon nagy előny, becsüljék meg. De nem befolyásolom a lányaimat, nincs jogom senkinek sem megmondani, mi az útja.

Előtérbe kerül a magánéleted a bulvárban, ettől nem tartasz?
Nem tartok a bulvártól, nincs mit titkolnom, igyekszem becsületesen élni. Ha a bulvár a múltamon akar csámcsogni, akkor tegye. Rólam sok olyan sztorit lehet írni, ami igaz és érdekes, és amúgy nincsenek titkaim.

A munkádat hogyan tudod összeegyeztetni a tévés feladatoddal?
Kétségtelen, hogy át kell szervezni az életemet. Mindennap gyakorolok, de már most látom, hogy a forgatási napokon erre nem lesz időm. Kicsit izgulok is, hogyan oldom meg. A koncertjeimen mindig százszázalékosan ott vagyok, ez most sem változhat.

A másik három zsűritaggal is készítettünk interjút, ezeket itt olvashatod:

Az időnként keménykedő Kovács Patríciával és Csuja Imrével, aki nem szeretne vadállat lenni. A Kolin együttes frontembere, Linczényi Márkó pedig az Origo.hu-nak mesélt arról, hogy hányszor ment el RTL Klub-os castingra.