Elhunyt Yves Bonnefoy francia költő, irodalomtörténész, műfordító

Francois Hollande államfő a 20. század egyik legnagyobb költőjének nevezte Yves Bonnefoy-t, aki "a szépség és az igényesség legmagasabb fokára" vitte a francia nyelvet. A köztársasági elnök "a nyelv művészétől, a szavak varázslójától, a valóság álmodozójától" búcsúzott közleményében.

A több mint száz kötet szerzőjének műveit mintegy harminc nyelvre fordították le, 1981-ben megkapta a Francia Akadémia Költészeti Nagydíját, 1987-ben pedig a költészeti Goncourt-díjat. Elismerései között szerepelt a Janus Pannonius Költészeti Díj is, amelyet 2014-ben vehetett át.

Yves Bonnefoy 1923. június 24-én született a nyugat-franciaországi Tours-ban, matematikai tanulmányait követően 1943-tól Párizsban filozófiatörténetet tanult és művészettörténetet is hallgatott. Később az angolszász irodalomelmélettel foglalkozott.

Költőkarrierje 1953-ban kezdődött, eleinte a szürrealizmussal próbálkozott, majd az automatikus íráshoz közelítve következetesen alakította ki képekből és jelekből felépülő mély, absztrakt hermetikus világát. A belső útkeresésről szóló metafizikus verseivel már harmincévesen a legjelentősebb francia költők közé tartozott.

Bonnefoy Franciaország, Svájc és az Egyesült Államok több egyetemének vendégtanára volt. 1981-ben megválasztották a College de France összehasonlító poétikai tanszéke vezetőjének. 1993 óta ennek az intézménynek volt a professzor emeritusa. A költő-tanár fordítóként is elismert volt, Shakespeare több drámáját és versét, valamint Yeats és Petrarca költeményeit ültette át francia nyelvre.