Pesti mesék – honnan erednek híres gyógyfürdőink nevei?

Forrás: Somlai Tibor/Fortepan, Négyesi Pál/Fortepan -
Pesti mesék Budapest híres gyógyfürdő
Rovatunkban olyan jól ismert budapesti helyek, utcák, terek és városrészek elnevezéseinek eredetét derítjük fel, amelyek számos érdekességet, különleges sztorit rejtenek, és magukban hordozzák a magyar történelem néhány darabját is. A Hősök tere, az Oktogon, az Astoria, a Római-part, a fővárosi pályaudvarok, a Nagykörút és a Móricz Zsigmond körtér után most következzenek a híres budapesti gyógyfürdők!

A Rudas, a Gellért, a Király, a Lukács – Budapest gyógyvizeinek hírét és az egyes fürdők közkeletű elnevezéseit még azok is hallották, akik sosem mártóznának meg egyetlen gőzölgő termálmedencébe sem. De mi mindent rejt a főváros fürdőtörténelme, és honnan erednek az egyes intézmények nevei? Ennek járunk most utána!

Noha leggyakrabban a török hódoltság korához szokás kötni a budapesti (akkor még persze főleg inkább csak budai) fürdőkultúra felvirágzását, és ez nem is alaptalan vélekedés, de a történetünk ennél sokkal régebben kezdődik. Már az ókorban is fürdőztek az akkoriban a Római Birodalomhoz tartozó terület gyógyvizű forrásaiban, sőt fürdőépületeket is emeltek föléjük – a régészek eddig 14 római korból származó ilyen intézmény romjaira bukkantak Budapesten. Az sem lehetett véletlen, hogy épp Aquincum lett Pannónia provincia központjának neve, benne a latin „aqua", azaz víz szóval.
A településnevek és a víz szó kapcsolata a bizonyíték arra is, hogy elődeink a középkorban is tudatában voltak a gyógyvizek adta természeti adottságoknak, sőt éltek is azokkal.

Buda várának két oldalán például ekkoriban Alhévíz és Felhévíz települések helyezkedtek el, körülbelül a mai Tabán környékén, illetve a mai Margit-híd budai hídfőjétől északra eső területen. Igen, épp ott, ahol ma a Rudas, illetve Lukács és Császár fürdők állnak. A mai Gellért Szálló és fürdő helyén is meleg vizes nyitott fürdő működött már az Árpád-korban is. Mátyás király udvaráról pedig több olyan feljegyzés fennmaradt, melyek szerint az előkelő vendégeket gőzfürdőbe hívták meg, sőt maga az uralkodó is használta ezeket, és a várból fedett folyosó vezetett számára a mai Rác fürdő helyén működő műintézménybe.

Gellért Fürdő napjainkban Forrás: MTI/Mohai Balázs

A török megszállás kevés pozitívumot hozott hazánk számára, de a fürdők sorsa ezek közé tartozik. A megszállók ugyanis hozták magukkal a híres fürdőkultúrájukat, ami a helyi gyógyvizekkel találkozva virágkort indított el. Számos új, építészetileg is értékes fürdő épült, melyek közül a Király Gyógyfürdő máig áll, de a Rudas és a Rác fürdők egyes részei is őriznek török kori építészeti emlékeket. A törökök elűzésével a fürdők virágzása is véget ért, a magánkézbe kerülő intézmények inkább csak köztisztasági funkciót töltöttek be, már ha meg nem szűntek. A Rudas jelentett csak kivételt, amely királyi adományként a 18. század elejétől Buda városának tulajdonában állt.

Később a 19. század közepétől, a polgárosodás megindulásával párhuzamosan jött újra divatba a fürdőbe járás. A Rudashoz pedig idővel csatlakozott a többi fürdő is, fővárosi fenntartásba kerülve, és egységes rendszert alkotva a mai napig.
Nézzük, honnan erednek az egyes fürdők elnevezései: A Gellért esetében valószínűleg mindenki sejti a választ: a mellette álló Gellért-hegy a névadó, mely a legenda az ezen a helyen vértanúhalált halt Szent Gellértről kapta a nevét. A fürdő csak az azt magában foglaló hotel megépülésekor, az első világháború idején kapta ezt a nevet, a korábban itt álló épület a Sáros fürdő nevet viselte évszázadokon át.
A Lukács elnevezésének eredete már kérdésesebb. A hivatalos neve Szent Lukács Gyógyfürdő, mely Szent Lukácsról kapta a nevét, akit hagyományosan a gyógyításhoz, orvosláshoz kötöttek. Ugyanakkor a német Lochbad („lyuk-fürdő") szó, és a terület középkori tulajdonosának vezetékneve (Lukász) is lehet a név forrása. Vagy épp bármelyek kombinációja ezek közül, amelyek a korabeli városlakók fülében összecsengett, és onnantól így ment át a köznyelvbe.

A Széchenyi Gyógyfürdő a legnagyobb és az egyik legfiatalabb a budapesti fürdők közül. A Városliget területén csak a 19. század végén kezdték feltárni a termálvizes forrásokat, és 1913-ban készült el a mai díszes épületkomplexum, mely nem véletlenül Budapest egyik fő turistalátványossága. A nevét pedig természetesen a legnagyobb magyar, Széchenyi István után kapta.
A Rudas fürdőt a törökök Zöldoszlopos fürdőnek hívták, mivel a korabeli épület mennyezetét tartó gerendák egyikét zöldre festették. A magyar elnevezése szintén félig a törököktől jön, de délszláv hozzátétellel, mivel a Tabánban lakó szerbek és bosnyákok hívták „Rudna ilidzse"-nek, azaz ásványvizes fürdőnek – a „rudna"-t a saját, az" ilidzse"-t a törökök nyelvéből véve.

Rudas gyógyfürdő, termál medence 1940. (balra), A Rudas tetőteraszán 1936. (jobbra) Forrás: Somlai Tibor/Fortepan, Négyesi Pál/Fortepan

A Király gyógyfürdő az egyetlen a budapesti fürdők közül, melyet teljes egészében a török megszállás idején építettek. Az elnevezése viszont jóval későbbi, a birtokjogát a 18. század végén megszerző Kőnig (németül: király) család nevéből ered.
Emlegettük már az egykor a Tabánban lakó szerbeket, és a Rác fürdő épp róluk kapta a köznyelvi nevét. Viszont 1931-ben átkeresztelték Szent Imre Fürdőre, majd a második világháború után Imre-Rác Fürdőnek hívták. A nyolcvanas évek óta újra Rác Fürdő a neve, de jelenleg a felújítása után jogi problémák miatt zárva tart.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.