Drakula élt és vér tapadt a kezéhez

Ki gondolná, hogy a filmekben látott vámpír a valóságban is létezett, igaz nem egészen olyan formában, ahogyan azt a legtöbben elképzelik.

Drakula vagy más néven Vlad Tepes egy létező történelmi személy, akinek kegyetlensége korokon és nemzeteken átívelő hírnevet szerzett a számára.

Apja azután kapta, miután a Sárkány Lovagrend tagjának választották, a dracul kifejezés ugyanis abban az időben sárkány (később ördög ) jelentéssel bírt, tehát a lovagrendre utalt.
Az ifjabbik Vladnak sem kellett sokat várnia, hogy magáénak tudhassa ezt a nevet, mivel ötéves korában őt is a lovagrend tagjává avatták.

A gyermekkora azonban korántsem nevezhető idillinek, apja ugyanis a törökökkel kötött szövetség zálogaként őt és öccsét túszként átadta a császárnak, megpecsételve így idősebb fia sorsát és személyiségét.
Vlad engedetlen, önfejű és goromba ifjú volt, így az oszmánok gyakran megverték és megkínozták. De nemcsak ő szenvedte el az embertelen bánásmódot, számtalanszor tanúja is lehetett a különös kegyetlenséggel elkövetett kínzásoknak és halálnemeknek.

amelyeket később előszeretettel alkalmazott ő maga is Havasalföld fejedelmeként.
Vlad 17 évesen örökölte meg a havasalföldi trónt, amelyet mindössze két hónapig élvezhetett. Ezt követően, 1456-ban sikerült ismét hatalomra jutnia, majd hat évig borzalmas kegyetlenségek közepette uralkodnia.

Hatalomra jutása után nem véletlen, hogy Vlad Dracul megkapta a Tepes nevet is, amely egyszerűen karóbahúzót jelent. Az emberek közel s távol rettegtek a szadista fejedelemtől és nem csupán az ellenségei, hiszen

Ha érdekei vagy nézetei úgy kívánták falvakat tett a földdel egyenlővé, nőket, öregeket és gyermekeket mészárolt le. Birodalmában a lopásért, munkakerülésért vagy koldulásért éppen olyan kegyetlen büntetés járt, mint a politikai tiszteletlenségért. Egyes mondák szerint egy alkalommal

a török tisztviselőknek pedig a fejükre szegeztette a turbánjukat, amikor azok nem voltak hajlandóak levenni a fejfedőt előtte.
Csecsemőket vágott a földhöz az anyjuk szeme láttára és a székhelye közelében valóságos karóerdőt állíttatott fel több kilométer hosszan, ide kerültek azok, akik valamilyen módon megsértették a fejedelmet és érdekeit, de akár egy teljes falu népessége is itt végezhette, esetleg kötélen lógva a vár előtti erdőkben.
A legendák – a karóba húzások mellett – arról is szóltak, hogy

így nem csoda, hogy Vlad Dracul Tepes nevét, a maga idejében, mindenki rettegve ejtette ki a száján, míg az utókor egy valódi fenevadként emlékszik rá.

Igazi antihőssé azonban az ír származású Abraham Stoke író tette, aki Vámbéry Ármintól hallott először a havasalföldi fejedelem kegyetlenkedéseiről. A történet annyira megihlette, hogy évekig tartó kutatómunka után létrehozta a ma is ismert vérszívó vámpír, Drakula alakját.

Vlad Dracul Tepes az életben természetesen nem volt vérszívó, igaz cselekedetei nyomán méltán kiérdemelte a véreskezű jelzőt. Azt azonban érdemes tudni, hogy bár tettei nagyfokú szadizmusról és kegyetlenségről árulkodnak, a sötét XV. században élő többi uralkodó is csak hajszálnyival volt jobb nála. Ez a hajszál azonban éppen elégnek bizonyult ahhoz, hogy a neve összefonódjon a zsigerig hatoló rettegéssel.