Pesti mesék: a Ferenciek tere nevének és történetének nyomában

Cikksorozatunkban olyan jól ismert budapesti helyek, utcák, terek, városrészek elnevezéseinek eredetét derítjük fel, amelyek számos érdekességet, különleges sztorit rejtenek, és magukban hordozzák a magyar történelem darabkáit is. A Hősök tere, az Oktogon, az Astoria, a Római-part, a fővárosi pályaudvarok, a Nagykörút, a Móricz Zsigmond körtér, a budapesti gyógyfürdők, a Rózsadomb, a Szabadság-szobor, Józsefváros, a Boráros tér, a Kopaszi-gát, Angyalföldés a Mechwart liget után most a Ferenciek tere következik.

Meglehetősen furcsa és titokzatos közterület a Ferenciek tere. Kezdjük mindjárt azzal, hogy cseppet sem úgy néz ki, mint egy tér. Jelenlegi formájában egyszerűen a Kossuth Lajos út elejének torkolata, mielőtt az Szabad sajtó úttá változva felfutna az Erzsébet hídra. Kicsit kiszélesedik itt ugyan az utca, és jut némi tér a gyalogosoknak is mindkét oldalon, de számos ilyen utcarész található a városban anélkül, hogy kapott volna saját nevet, pláne térnek hívnák. Aztán ott van a nevének másik fele: vajon kik lehetnek azok a Ferenciek, ráadásul így, többes számban? A válaszokat természetesen a tér története rejti magában.

Kezdjük a tér nevével! A Ferenciek elnevezést a tér keleti oldalán jelenleg is álló templomról kapta a közterület. Egészen pontosan annak építtetőiről és működtetőiről, a ferences szerzetesekről. Ők húztak fel ide egy vizesárok helyére 1250 és 1260 között egy gótikus kápolnát és rendházat, amit idővel templommá bővítettek ki. A tér ekkoriban Pest városának közepén létezett, hiszen maga a város körülbelül a mai 5. kerület helyén terült el, a többi mai pesti kerület helyén, a városfalakon kívül még mezőgazdasági területek és környező falvak feküdtek. A török hódoltság idején a ferencesek temploma dzsámiként működött, majd a törökök kiűzése után, a 18. század elején visszakapták a szerzetesek. Az eredeti templom ekkor már kicsinek bizonyult, és 1727 és 1743 között épült fel aztán a helyén a ma is látható barokk templom. Ekkor kezdték el a templom előtti területet térként emlegetni, de ekkor még Barát tér volt a neve, szintén a szerzetesek nyomán. Érdekesség, hogy tőle néhány méterre egy másik tér is létezett, az akkori városházához vezető Kígyó utca előtti Kígyó tér.

A 18. század második felében már fontos közlekedési csomópontként szolgált a tér, a belé sugárirányból érkező számos utcával. Ekkoriban persze még nem létezett sem a mai Erzsébet híd, sem az elődje, így a Dunán innen nem vezetett át út, meg persze a korabeli nyugalmasabb közlekedési viszonyok is hozzájárultak, hogy akkoriban egy kényelmesen élhető térként létezett a terület. Itt avatták fel Pest első szobrokkal díszített közkútját is 1835-ben: a Nereidák kútja a mai napig a téren áll.

1874-től viseli magán hivatalosan is a Ferenciek nevet a tér, de már jóval korábbról, a 18. századból is van arra adat, hogy így emlegették, a német nyelvű Franziskanerplatz pedig pláne elterjedt volt. Valószínűleg egyszerűen a köznyelvben addigra teljesen elterjedt nevét tették hivatalossá, ez pedig történetesen egy kicsit furcsán kitekert változat lett, Ferencesek tere helyett Ferenciek tere. A szomszédos Kígyó tér 1921-től az Apponyi tér nevet viselte, majd a második világháború után ez értelemszerűen nem maradhatott, és jött politikai okokból a Felszabadulás tér elnevezés. Ez kitartott egészen a rendszerváltásig, 1991-ben pedig egyszerűen egyesítették a két teret, és az egésznek együtt lett a neve Ferenciek tere. A tér mai képe az 1960-as években alakult ki, amikor megépült az új Erzsébet híd, amin az elődjével ellentétben egy idő után nem villamos vezetett át, hanem a belvároson átmenő forgalmat terelő soksávos autóút, ami egyfajta városi autópályává változtatta a Kossuth Lajos és Rákóczi utakat, kettévágva a Ferenciek terét, és annak tér jellegét.