Mi ezekkel az idézetekkel köszöntjük az anyukákat

Ki gondolta volna, hogy az anyák napja nem mindenhol május első vasárnapjára esik? Norvégiában például februárban tartják, Oroszországban novemberben, míg Luxemburgban júniusban. S bár már az ókorban is nagy tisztelet övezte az édesanyákat, hivatalos nemzeti ünneppé csak 1914-ben nyilvánították Anna Jarvis kezdeményezésére, méghozzá Amerikában.

1928-ban pedig már hazánkban is hivatalos ünnepnek számított május első vasárnapja.

Akárcsak itthon, szinte minden ország, minden kultúra megemlékezik valamilyen formában az anyaságról.Megemlékeznek a gyerekek az óvodában, az iskolában, a felnőttek a vasárnapi ebédnél, a művészek az alkotásaikban – legyen szó festményről, szoborról vagy irodalmi alkotásról.

Mi is szeretnénk megemlékezni róla, így ebből az alkalomból összeszedtünk néhány olyan idézetet, amelyek anyákról és anyáknak szólnak.

Ezzel kívánunk mindenkinek csodás anyák napját!

Anyámnak nem gyújtottam gyertyát. A fényt nem lehet megvilágítani. (Szabó Magda)

Az anya nem csak a testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel. (Kodály Zoltán)

Egy anya karjai mindenki másénál kényelmesebbek. (Diana hercegnő)

Az anya szíve egy mély szakadék, aminek az alján mindig megtalálható a megbocsátás. (Honoré de Balzac)

Az én édesanyám nagyon jó asszony – többet tudok róla mondani: de lehet-e többet mondani valakiről, mint azt, hogy jó? (Kosztolányi Dezső)

Azt mondom: asszonynak lenni ugyanolyan nagy dolog, mint férfinak lenni.
Azt mondom: semmi sem nagyobb dolog, mint anyának lenni. (Walt Witman)

Te minden erőnél erősebb erő: anyai szeretet! Te emberi testbe öltözött napfény! Te Isten szívéből leszállott szent láng, haláltól nem félő, erős gyöngeség! (Gárdonyi Géza)

Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged. (Nadányi Zoltán)

Ki emel, ki emel,
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet ...
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül, és ott ülök
az ölében én. (Zelk Zoltán)

Nem tud úgy szeretni
Nem tud úgy szeretni a világon senki
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kívántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna. (József Attila)

Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó-
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál. (Áhg István)

Mesét mondasz lefekvéskor,
simogatsz, ha felkelek,
s hogyha néha úgy visítok,
hogy az ég is megremeg,
kifürkészed, mi a gondom,
megtörlöd a szememet,
hiszen tudod, mindent megold
az anyai szeretet. (Mentovics Éva)

Ha beteg vagy, fáradt,
És ha gyötör a bánat,
Betakar, vigasztal,
Megveti az ágyad.
Szeresd ezért nagyon
Az édesanyádat! (Takács Irén)

Anyám, fölnézek a te homlokodra,
Hol a dicsőség koszorúja helyett
Nehéz robotnak ráncait találom,
És fölteszem rá büszke áhítattal
Ujjongó dallal minden szál virágom! (Juhász Gyula)

Szeresd, becézd hát édes anyukádat,
ő a földön a legdrágább kincs.
Csak akkor tudod, mi a bú, a bánat,
Ha egyszer ő - Isten őrizz - nincs!... (Lakner Artúr)