120 éve született a legokosabb magyar: Neumann János soha nem kaphatta meg a Nobel-díjat

Napra pontosan 120 évvel ezelőtt, 1903. december 28-án született Neumann János egy olyan házban, ami a mai napig is Budapest dísze. A mai Bajcsy-Zsilinszky út és Báthory utca sarkán álló hatalmas polgári palotát egyenesen az ő családja, konkrétabban az anyai nagyapja építtette. Tehetős családból származott tehát, akik zsidó származásúként kaptak nemesi címet 1913-ban Ferenc Józseftől – ez Magyarországon a „margittai" előnévre tette őket jogosulttá, külföldön pedig aztán a „von" németes nemesi előnevet használta, így a világ nagy részén Johann von Neumannként, vagy még inkább John von Neumannként ismerik.

Neumann János édesapja banki jogászként, majd bankigazgatóként dolgozott, a három gyerekének pedig a létező legjobb oktatást akarta biztosítani. Az elemi iskolai tanulmányaikat magántanulóként végezték, francia és német házvezetőnő felváltva szolgált náluk, de a nyelvtanulást külföldről hívott tanárok is biztosították.

Szeretett szépirodalmi műveket olvasni, különösen rajongott a történelmi munkákért, a széleskörű érdeklődés pedig később is jellemző volt rá, akár a műveltsége, akár a munkássága terén, hiszen több tudományterületen is kimagaslót alkotott.

A XX. század elejének Budapestje sorban termelte ki a később világhírűvé váló tudósokat, akiket Amerikában csak „marslakóként" emlegettek. A zseniális tehetségek ilyen páratlan koncentrációját nagymértékben a korabeli közoktatás magas színvonala eredményezte. A Fasori Evangélikus Gimnáziumban például olyan tanárok oktatták a különféle tárgyakat, akik a maguk területének elismert kutatói voltak, nem egyszer a Magyar Tudományos Akadémia tagjaiként. Különösen híres volt az iskola a matematikaoktatásáról, aminek az ide járó Neumann mellett többek között a Nobel-díjas Wigner Jenő és Harsányi János is sokat köszönhetett.

Mégse múlt sokon, hogy ne is matematikával foglalkozzon: az apja igyekezett lebeszélni róla, mondván válasszon inkább valami biztosabb megélhetést nyújtó szakmát. A dilemmát Neumann úgy oldotta fel, hogy végül három egyetemet végzett el párhuzamosan, az ELTE elődjét jelentő Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen matematikát, fizikát és kémiát hallgatott, Berlinben többek között Albert Einstein óráira járt, a zürichi műszaki egyetemen pedig vegyészmérnöki diplomát szerzett. Mindössze 22 évesen pedig már a doktori értekezését is megvédte, amit Az általános halmazelmélet axiomatikus felépítése címmel írt. Miután a szegedi egyetemen nem kapott állást, elfogadta Amerika hívását, és vendégelőadónak szegődött a tengerentúlon.

Az Amerikába költözése előtt házasodott meg először: a közgazdász Kövesi Marietta követte őt az új világba is, ott született meg a lányuk is. Hét év házasságot követően váltak el. Neumann ekkor már teljesen Amerikában élt, mégis Budapestről választott magának párt: egy 1938-as hazalátogatása alkalmával ismerte meg Dán Klárát, akinek ő lett a harmadik férje, és aki a haláláig mellette volt. A házaspár Amerikában közismert volt a nagy társasági életéről, rendszeresen tartottak összejöveteleket a házukban. Neumann ezen a téren, de más dolgokban is teljesen más típusú személyiség volt, mint amilyennek a tudósokat gondolni szokás.

Az általa kedvelt játékok egyike a póker volt, aminek szabályszerűségeit igyekezett aztán tudományos eszközökkel is megközelíteni. Ebből nőtt ki a híres játékelmélete, ami a matematikán túl a mai napig meghatározza a közgazdaságtudományt is.

A második világháború idején a tudomány Amerikában is a világpolitika szolgálatába állt, és magyar tudóstársaival együtt Neumann is részt vett híres Manhattan-tervben, aminek keretében az atomfegyvert kifejlesztették. A ballisztika és a lökéshullámok matematika leírásai területén kutatott ekkor, a világháború után pedig az amerikai elnök közvetlen tudományos tanácsadói közé tartozott.