Először végeztek átfogó kutatást a csernobili tiltott zónában élő kutyapopulációkról. Dr. Norman J. Kleiman vezette vizsgálatban a kutatók két különálló kutyacsoport genetikai összetételét elemezték, és jelentős különbségeket fedeztek fel köztük: a populációk eltérően reagáltak a krónikus sugárterhelés és egyéb környezeti stresszhatások kombinációjára. A kutatók 391 genetikai régiót azonosítottak, és a vizsgálatok során azt találták, hogy a kutyák genomja specifikus módon alkalmazkodott a rendkívül ellenséges környezethez, kialakult egy olyan képességük, hogy helyre tudják állítani az erős sugárzás okozta sejtkárosodást.

Forrás: AFP
„Ez a kutatás nem csupán a kutyák genetikai változásait térképezi fel, hanem betekintést nyújt abba is, hogyan reagálnak az élőlények egy példátlan mértékű környezeti katasztrófa hatásaira” – emelte ki Dr. Matthew Breen, az NC State Egyetem munkatársa. A kutatók szerint a genetikai eltérések vizsgálata segíthet megérteni a hosszú távú sugárterhelés következményeit az élő szervezetekre, beleértve az emberi egészséget is.
A csernobili tiltott zóna állatai
A kutyák túlélése a csernobili tiltott zónában egyértelművé teszi, hogy az élőlények rendkívüli körülményekhez is képesek alkalmazkodni. Az 1986-os katasztrófa után a helyi lakosság tömeges evakuációja során hátrahagyott háziállatok leszármazottai a zóna peremvidékén és az atomerőmű közvetlen közelében élnek. Ezek az állatok alkalmazkodtak a szélsőséges telekhez, a táplálékhiányhoz és a tartós radioaktív sugárzáshoz. Míg némelyikük falkákban él a védelem érdekében, mások szoros kötődést alakítottak ki a zónában dolgozó munkásokkal és tudósokkal, akik ételmaradékokkal segítik túlélésüket.
A kutatás új utakat nyitott a genetikai alkalmazkodás megértésében, de még számos kérdés megválaszolatlan. A kutatók most arra keresik a választ, hogy ezek a genetikai eltérések vajon a sugárzásra és az ellenséges környezetre adott közvetlen reakciók-e, vagy inkább a populációk genetikai sodródásának eredményei.


