A Vörös-tenger az óceánkutatás egyik kevéssé ismert területeként számos titkot rejt, amelyek közül a legújabb felfedezés az oxigénmentes, rendkívül sós vízgyűjtők létezése. Ezek a mélyben található medencék teljesen eltérnek a környező víztömegtől, és sajátos ökoszisztémát alkotnak: a kutatók halálmedencéknek nevezték el őket.

Forrás: Shutterstock
Élettelen zónák és opportunista ragadozók a Vörös-tenger mélyén
A Vörös-tenger mélyén lévő úgynevezett halálmedencék legfőbb jellemzője az oxigénhiány, ahol az ottrekedt élőlények szinte azonnal elpusztulnak vagy elkábulnak. „A sós medencékbe beleúszó halak azonnal elkábulnak vagy elpusztulnak. Ezt a jelenséget kihasználva a medencék peremén ragadozók táboroznak, várva a szerencsétlen áldozatokra” – magyarázta a Miami Egyetem Tengeri Geotudományi Tanszékének elnöke, Sam Purkis professzor. A tudósok számára ezek a képződmények nem csupán különös természeti jelenségek, hanem a földi élet korai időszakának megértésében is kulcsszerepet játszanak. „Jelenlegi tudásunk szerint az élet a Földön a mélytengerben keletkezett, szinte biztosan anoxikus – oxigén nélküli – körülmények között” – tette hozzá Purkis. Ennek a különleges ökoszisztémának a vizsgálata betekintést nyújthat bolygónk ősi múltjába, de még az űrkutatás számára is hasznos információkat szolgáltathat.
A múlt nyomait fedezték fel a tenger fenekén
A halálmedencék egyik tudományos jelentősége az üledékek érintetlenségében rejlik, ami nagyon ritka. „Itt a sósvízmedence medrébe települő üledékrétegek érintetlenek maradnak” – mondta Purkis. Ez a jelenség lehetőséget biztosít a kutatóknak, hogy olyan ősi környezeteket vizsgáljanak, amelyek évmilliókkal ezelőtt is létezhettek.


