Így tündökölt a Romanov-dinasztia 1903-ban a történelem legpompásabb bálján – Galéria


1903. február 13-án drága ruhákat viselő emberek vonultak Szenteperváron a Téli Palota irányába. A díszes esemény házigazdája nem volt más, mint az orosz cár és felesége, a bállal pedig a Romanov-dinasztia trónra kerülésének évfordulóját akarták megünnepelni. Ez volt az utolsó nagy ünnepség az uralkodócsalád történetében, a fényűzés pedig elvonta a figyelmet a közelgő bukásról.

1903. február 13-án a Téli Palota kapui előtt elegáns arisztokraták gyülekeztek. A meghívottakat az uralkodó pár, II. Miklós orosz cár és felesége, Alekszandra Fjodorovna fogadta, akik a Romanov-dinasztia trónra lépésének 290. évfordulóját ünneplték ezzel a különleges rendezvénnyel. A vendégek mindannyian a 17. századi moszkvai udvari viseletet öltöttek magukra. Alexandra cárné koncepciója a hagyománytisztelet mellett a régi moszkvai udvari szokások, valamint a Nagy Péter előtt hagyományok felelevenítése volt. A 19. század végén megerősödő szlavofil irányzat hatására – amely a nyugati mintáktól való eltávolodást és a sajátos orosz identitás megerősítését hirdette – egyre népszerűbbé váltak a történelmi orosz öltözetek, formák és díszítőmotívumok. A báliruhák elkészítésébe nemcsak történészeket, de az orosz képzőművészet kiemelkedő alakjait is bevonták – köztük Szergej Szolomko festőt, aki részletes vázlatokat készített a korabeli viseletek alapján.
Bár a pontos költségekről nem maradt fenn hivatalos kimutatás, az esemény méreteiből sejthető, hogy nem spóroltak semmivel. A cárné öltözéke – aranyszállal hímzett brokát, drágakövekkel díszített fejdísz és nehéz nyakékszer – a kortárs divattörténészek szerint milliós értéket képviselne mai pénzben. A korona, amelyet a vacsorán is viselt, olyan nehéz volt, hogy állítólag alig tudott a tányér fölé hajolni. Az udvari ékszerész, Peter Carl Fabergé is részt vett a munkálatokban, bár nem ő készítette a bál összes ékszerét – ahogy azt a legendák állítják. Több darab valóban eredeti, 17. századi öltözetről származott, másokat gondosan rekonstruáltak a történeti források alapján.
A korabeli sajtó természetesen extázisban volt, mindenki beszámolt a bálról. A fényűző esemény azonban szöges ellentétben állt a kor orosz társadalmának problémáival: a szegénységgel, a munkásmegmozdulásokkal és a közelgő forradalmi hangulattal. A Romanovok a nagyszabású eseményel próbálták hangsúlyozni és erősíteni az uralkodóház dicsőségét és örökérvényűségét – de visszatekintve a bál a hanyatlás egyik utolsó, tragikusan mozzanata volt.
Az 1903-as bálról fennmaradt fotók ma már múzeumok és történelmi gyűjtemények féltett darabjai. A fotókon látható aranyhímzések, hermelinpalástok és gazdagon díszített ruhák egy elveszett világ lenyomatai. A Romanov-dinasztia mindössze 14 évvel később véres véget ért: II. Miklóst, feleségét és gyermekeiket 1917 után a bolsevik hatalom kivégezte. A kosztümös bálon készült képek egy letűnt korszak szomorú mementói:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.