Bruce Parry éveken át élt a világ legeldugottabb törzseivel, és közben valami olyasmit tanult tőlük, ami teljesen megváltoztatta a gondolkodását. A halálfélelem fogalmát egyáltalán nem ismerik. Azt mondja, ezek az emberek egyáltalán nem félnek a haláltól – számukra az elmúlás ugyanolyan természetes, mint a születés.

Forrás: Getty Images
Halálfélelem helyett megértés
- A nyugati ember retteg a haláltól
- A dokumentumfilmes példaképként tekint a törzsekre, amelyekkel élt
- Mi van a halál után?
„Egy organikus birodalomban élünk, és el kell fogadnunk a körforgásban betöltött szerepünket” – mondta Parry, aki szerint a nyugati társadalom halálfóbiás lett.
Megijedünk tőle, elrejtőzünk előle, és félünk tőle.
Halálfélelem helyett inkább a hamvasztással foglalkoznak
A dokumentumfilmsorozat-készítő elmondása szerint azok a törzsek, amelyek között élt, a halált az élet természetes részének tekintik. Nem félnek tőle, mert úgy gondolják, minden összefügg mindennel. „Szerintük minden élőlény más halálából táplálkozik” – mesélte Parry. Ezért soha nem hamvasztják el a halottaikat, mert azt önző dolognak tartják – a testnek szerintük vissza kell adnia mindazt, amit az élettől kapott.
Parry úgy véli, a nyugati emberek gondolkodásában a halálfélelem érzése abból fakad, hogy az emberek félnek az ismeretlentől. „Különösen azok, akiknek nincs hitük, nehezen tudják elfogadni, hogy valami jön a halál után” – magyarázta.
Az egyik legérdekesebb példának az indonéz Sumba szigetén látottakat említette. Ott az emberek a házuk elé temetik el szeretteiket, mert úgy tartják, hogy az elhunyt továbbra is a család és a közösség része marad. A sír nem egy távoli hely, hanem az otthon része – náluk a halál nem elválaszt, hanem összeköt.
Parry szerint a halálfélelem leküzdése nem abból áll, hogy elfelejtjük a halált, hanem épp abból, hogy elfogadjuk. Azt mondja, a pszilocibin – vagyis a varázsgomba hatóanyaga – segíthet megérteni, mi van az anyagi világon túl.
Elrepültem a világegyetembe, majd újjászülettem anyám szülőcsatornáján keresztül
– mesélte egyik élményét.
Bár nem buzdít senkit drogok használatára, azt tanácsolja, hogy mindenki találjon magának olyan gyakorlatot, ami segít lecsendesedni és közelebb kerülni a természethez. „A gyűjtögetés a kedvencem” – mondta. „Egy nagyon másfajta felfogásra van szükség, mert ha rosszul választasz, meghalsz” — tett hozzá.
Szerinte ez a legegyszerűbb módja annak, hogy szembenézzünk a halállal: megérteni, hogy része vagyunk az élet körforgásának.


