Miért akarod azt, aki sosem akart téged? A limerencia kegyetlen pszichológiája


A pszichológia régóta ismeri azt az állapotot, amikor valaki nem egy valódi emberbe szeret bele, hanem abba az illúzióba, amit a fejében épít róla. Ezt hívják limerenciának: egy olyan kényszeres, egyoldalú érzelmi függőségnek, ahol a vágyott személy valójában sosem viszonozza a vonzalmat. A limerencia jelenségét a ’70-es években írta le Dorothy Tennov, és a modern pszichológia szerint sokkal jobban hasonlít addikcióra, mint romantikára.

Veled is volt már olyan, hogy valaki nem tett mást, csak lájkolta egy fotódat, te viszont azóta vele fekszel, vele kelsz? Ha igen, üdv a limerencia nevű érzelmi Bermuda-háromszögben, ahol a vágy, a fantázia és az önáltatás találkozik. A modern kor legromantikusabbnak csomagolt függősége ez – amivel jobb, ha mihamarabb pszichológushoz mész.
A limerencia jelentése: megszállott szerelem. Olyan, mintha a fejedben menne egy filmsorozat, amit te írsz, rendezel és te játszod a főszerepet, és azt hiszed, hogy az a valóság. A másik ember sokszor nem is tud róla, hogy „kapcsolatban vagytok”. A dopamin ilyenkor úgy viselkedik, mint bármilyen függőségnél: minden apró jelre beindul. Egy ártatlan mosoly (amit lehet másnak szánt), egy új poszt, egy storymegtekintés – és már gyorsabban kezd dobogni a szíved.
Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus szerint ezek az emberek néha már attól szerelmesek lesznek, hogyha valaki rájuk mosolygott a liftben. Ők ezt úgy élik meg a fejükben, hogy a másik már a közös jövőt tervezi velük, még akkor is, ha a valóságban még sosem beszéltek vele – az illető csak köszönt, mert nem akart bunkó lenni.
„Ez alapvetően mindig az egyénről szól. A másik félről a saját fejében alakít ki egy idealizált képet, ami gyakran az alacsony önértékelésből fakad. Jellemzően magányos, szeretethiányos embereknél jelenik meg ez a működés. A kapcsolat nem a valóságban zajlik, hanem egy fantáziavilágban, amely egyre messzebb sodorja az érintettet a realitástól. Szélsőséges esetben akár pszichotikus élménnyé is alakulhat, amely képzelt beszélgetésekkel, hangulatingadozásokkal és a mindennapok teljes széteséssel jár. Az ilyen ember jellemzően nem szeret találkozni imádata tárgyával, mert ha például összefut vele a liftben, akkor máris elkezd szétesni benne az illúzió. A fantáziában már bensőséges köteléket él meg, így amikor szembesül a valósággal, az rendkívül fájdalmas számára.”
A közösségi média gyakorlatilag ráépült erre a jelenségre. Az algoritmus úgy adagolja a másik fotóit, mint a dealer a függőnek az adagját. Ránézel, újra meg újra. Leforgatod a fejben azt a történetet, ahol ti együtt sétáltok az utcán kézen fogva. Egy lájk, egy új poszt, egy sztori, és máris újra pörög a belső film.
A sztalkolás az érzelmi függőség egy tünete: az ember próbál kapcsolatban maradni azzal, ami sosem létezett igazán. Csakhogy a folyamatos online jelenlét csak mélyíti a hiányt. Minden kattintás egy újabb trigger a fantáziának, és közben lassan teljesen elveszíted a valóságérzékelést. Súlyosbítja a dolgot, hogy sosem volt még ilyen könnyű belenézni valakinek az életébe. Egy TikTok-influenszer, egy színész vagy épp egy énekes pár másodpercre közel kerül hozzád, és az agyad máris azt hiszi, hogy ő az igazi.
A kutatások szerint a limerencia általában 18 hónaptól akár 3 évig is tarthat. Amíg lecseng, az illető a következő fázisokon megy keresztül:
A limerencia nem végzetes, de tudatos munka kell a kijózanodáshoz:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.