35 éves a Reszkessetek, betörők! – A film, ami nélkül nincs karácsony

Ha van film, amit az egész világ egy emberként idéz karácsonykor, az kétségkívül a Reszkessetek betörők. Kevin csínyjei, a bénázó betörők és a hóval borított chicagói utcák nélkül ma már nehéz elképzelni az ünnepet. Pedig ez a filmtörténeti klasszikus majdnem el sem készült – sőt, a forgatás során több apró csoda is kellett ahhoz, hogy végül minden a helyére kerüljön. Épp most, novemberben lesz 35 éve, hogy bemutatták az örök klasszikussá lett vígjátékot. 

Egy poénból született a Reszkessetek betörők

A film születésének története 1989-ben kezdődött, amikor John Hughes, a ’80-as évek vígjátékainak királya éppen egy utazásra készült és a csomagoláshoz összeállított listára poénból felírta a gyerekei nevét is, hogy őket se hagyják otthon. Ebből a kis viccből született meg a film alapötlete, Hughes pár nap alatt megírta a forgatókönyvet, majd Chris Columbust kérte fel a rendezésre – akiről később a Harry Potter első részeinél is kiderült, hogy mesterien bánik a gyerekszereplőkkel.
A film eredetileg a Warner Bros gyártásában készült volna, ám a stúdió leállította a projektet, mert túl drágának ítélte a 14,7 millió dolláros költségvetést. Ekkor lépett a képbe a 20th Century Fox, amely átvette a produkciót – és ezzel aranybányára lelt. A film végül 18 millió dollárból készült el, és több mint 470 milliót termelt világszerte.

Macaulay Culkin, a csodagyerek, aki túl hamar nőtt fel

A kis Kevin szerepét Hughes egyértelműen Macaulay Culkinra írta, akivel korábban már dolgozott együtt a Belevaló papapótló című filmben. Culkin ekkor mindössze 10 éves volt, világsztár lett egyik napról a másikra, hirtelen a legmagasabb csúcsra jutott fel: minden idők legsikeresebb gyerekszínészévé vált. A tornádószerűen jött hírnév azonban nem volt könnyű teher. Culkin a ’90-es évek közepén visszavonult – botrányaival, Michael Jacksonhoz fűződő kapcsolatával, testvérével és apjával folytatott háborújával, drogfüggőségével és magánéleti hullámvölgyeinek hírével került rendre a címlapokra. Idén ünnepelte 45. szülinapját – sok éves terápia-, egy öngyógyító életrajzi könyv után végre talpra állt, visszatalált önmagához és ma már boldog apuka. 

A betörők, akiket mindenki imád

Harry és Marv, a két szerencsétlen betörő figuráját Joe Pesci és Daniel Stern tették felejthetetlenné.
Joe Pesci, a kis termetű, de hatalmas tehetségű – Oscar- és BAFTA-díjas színész az amerikai gengszterfilmek egyik ikonja. A Dühöngő bika, a Nagymenők, a Casino és a Reszkessetek, betörők! tette világhírűvé jellegzetes, robbanékony stílusával. Bár Robert De Niro kedvenc partnere, Scorsese kedvelt színésze volt, a ’90-es évek végén visszavonult a reflektorfényből. Ma már 82 éves, csendesen él, zenél, és csak ritkán vállal filmszerepet – legutóbb Az ír című filmben láthattuk.

Daniel Stern a ’80-as és ’90-es évek egyik kedvelt karakterarca, igazi vígjátékhős, akit a Reszkessetek, betörők! ügyefogyott betörőjeként, Marvként ismert meg a világ. Emellett a Csodálatos évek narrátor hangjaként és a City Slickers vígjátékokban is emlékezeteset nyújtott. Bár Hollywoodban visszavett a tempóból, ma is aktív: rendez, ír, fest, Kaliforniában él családjával.

A forgatás kulisszatitkai

A Reszkessetek, betörők! forgatását 1990 februárjában kezdték el, májusra végeztek is vele. A híres McCallister-ház valóban létező otthon, Chicago külvárosában a Lincoln Avenue-n található, és azóta zarándokhellyé vált. A belső jeleneteket azonban nem ott, hanem egy iskola tornatermében épített díszletben vették fel, mert így jobban tudták kontrollálni a világítást és az effekteket.
A film ikonikus csapdái – a jégre fagyott lépcső, a kilincsbe forrósított ajtó, a leeső vasaló – mind valódi trükkök voltak, minimális számítógépes segítséggel. A kaszkadőrök persze megszenvedtek velük: Daniel Stern dublőre például valóban kapott egy kis áramütést, amikor Marv a pincében belenyúlt a konnektorba. Egy másik jelenetben a dublőr tényleg elcsúszott a lépcsőn, és a felvétel annyira jól sikerült, hogy benne is hagyták a filmben. Kevin legveszélyesebb jeleneteit is kaszkadőr játszotta természetesen el. Találtak egy ennyire ügyes gyereket? Nem, Culkin dublőre egy alacsony, 30-as éveiben járó profi kaszkadőr volt. Joe Pesci nemcsak a filmben volt gonosz, hanem a forgatáson direkt gonosz és undok volt Macaulay Culkinnel, hogy a kisfiú valóban féljen tőle. A Kevin anyját játszó Catherine O'Hara lelki teherként élte meg, hogy szörnyű mondatokat kellett a rosszcsont fiának mondania, nem volt számára könnyű a forgatás. De a legproblémásabb színész Joe Pesci volt, mert annyit káromkodott a forgatások alatt, hogy emiatt majdnem minden jelenetet újra kellett venni.

A szereplők mára alaposan megváltoztak, ide kattintva megtekinthetik a galériában a többi színészt is, hogyan néznek kia ma.

A jelenet, melytől máig borsódzik a hátunk

Talán ma már hihetetlenül hangzik, de az a sok nézőnek valóságos rémálomszerű jelenet, amikor a kis Kevin a padlásra menekül, Marv elkapja, ő pedig kétségbeesésében egy tarantulát tesz a betörő arcára – teljesen hiteles, igazi, valóban egy élő tarantulát látunk. 

Az eredeti tervek szerint nem igazi pókot akartak használni a forgatáson, ehhez a stáb több változatot is készített, volt, amelyik mozogni is tudott. Abban a jelenetben, ahol Harry feszítővassal vágja gyomron Marvot, az egyik ilyen műpókot láthatjuk. Viszont a film készítői azt akarták, hogy Daniel Stern reakciója a lehető leghitelesebb legyen, ezért egy élő tarantulát hozattak a forgatásra. Bemutatták a színésznek Barryt, a tarantulát, akivel forgatnia kellett. Nem meglepő, hogy a Stern finoman szólva sem volt vidám az ötlettől. Kérdezgette is a pók idomárját, hogy fel van-e az állat készítve egy ilyen jelenetre. Jött a válasz: nincs. Kérdezte, hogy eltávolították-e a mérgét. Jött a válasz: akkor elpusztulna, szóval nem. Aztán azt kérdezte, hogy akkor ő fog meghalni? Jött a válasz: ne tegyen semmi olyat, amivel felidegesítené az állatot és nem lesz semmi baj. Oké, de ő szó szerint bele fog üvölteni Barry arcába – mondta. A válasz: nyugi, a póknak nincs füle, nem hallja majd az üvöltést. Így alakult, hogy végül Daniel Stern egy élő és éber tarantulával az arcán feküdt be a kamera elé és bizony az az ikonikus halálsikoly teljesen hiteles és végtelenül őszinte volt. 

Ma már az AI és számítógépes trükkök világában talán hihetetlenül is hangzik ez a 35 évvel ezelőtti forgatási történet. Elképesztő, hogy milyen más világ volt, amikor az örök kedvenc karácsonyi filmünk készült. De nem lehet, hogy éppen ezért – valódisága, hitelessége és őszintesége okán, no meg a cuki, csalafinta kis Kevin miatt szeretjük oly nagyon a mai napig ezt a kultfilmet?