2026.01.21.
A zseni, akit joggal tisztelünk, magánéletében romokat hagyott maga után. Felesége lassan beleőrült a nélkülözésbe, miközben Madách Imre anyja mellett maradva írta meg halhatatlan művét.
Madách Imre neve ma a magyar irodalom egyik legnagyobb teljesítményével, Az ember tragédiájával forrt össze. De vajon milyen ember volt a drámai sorok mögött? Egy meg nem értett zseni? Egy megtört férj? Vagy egy olyan férfi, aki egész életében képtelen volt elszakadni az anyjától, és ezért mindent és mindenkit feláldozott? A válasz: mindegyik egyszerre. És közben egy nő – a felesége, Fráter Erzsébet – beleőrült ebbe a történetbe.
Forrás: Profimedia / Wikipedia
Madách Imre élete felesége történetén túl:
- 1823. 01. 21-én született vagyonos köznemesi családban; jogi tanulmányokat végzett.
- Közigazgatási és politikai pálya: aljegyző, majd a centralistákhoz csatlakozó ellenzéki szónok, publicista, országgyűlési követ.
- Egészségi és személyes tragédiák: szívbetegsége miatt nem vett részt a szabadságharcban, családi csapások súlytották, forradalmárok rejtegetéséért meghurcolták.
- Irodalmi főműve: Az ember tragédiája drámai költemény a civilizáció értelméről.
A fiú, aki sosem vált le az anyjáról
Madách Imre gyerekkorától fogva különös, zárt világban élt. Apja korai halála után anyja, Majthényi Anna lett életének középpontja: egy hideg, kemény, katolikus asszony, aki vasfegyelemmel uralkodott az alsósztregovai birtokon, és a fia lelkén is.
Ez a kapcsolat nem meghitt és szoros volt. Ez fojtogató volt.
Madách fiatalon anyja támaszává vált, érzelmileg hozzá láncolódott, és soha nem tanulta meg, hogyan kell leválni róla. Később, amikor megházasodott, pontosan ez vált végzetessé: képtelen volt egyensúlyozni az anyja és a felesége között. És végül – minden jel szerint – az anyját választotta.
A nagy szerelem, akinek esélye sem volt
1843-ban Madách megismerkedett a 16 éves Fráter Erzsébettel, aki életvidám, művelt, társasági lény volt, Madách zárkózott, beteges, melankolikus természetének tökéletes ellentéte. És talán éppen ezért szeretett belé végzetesen.
„Látnom téged, s szeretnem egy volt.” – írta róla.
De Erzsébet már az eljegyzéskor kikötötte: nem hajlandó együtt élni az anyóssal. Joggal. Majthényi Anna ugyanis az első perctől kezdve könnyelműnek, erkölcstelennek tartotta a menyét, és nem is rejtette véka alá a véleményét.
A házasság már induláskor halálra volt ítélve.
A feleség, akit magára hagytak
Fráter Erzsébet egymás után szülte a gyerekeket, miközben Madách egyre inkább befelé fordulóvá vált. Amikor az írót 1852-ben – a forradalmárok bújtatása miatt – letartóztatták és börtönbe vitték, Erzsébet várandósan, két kisgyerekkel maradt egyedül, bevétel nélkül.
És ekkor történt az igazi árulás.
Madách anyja megvonta a pénzt, nem segített, nem támogatott, sőt: pletykákat kezdett terjeszteni arról, hogy a menye megcsalja a fiát. Egy fiatal nő, aki nélkülözött, férje bebörtönzése miatt mély lelki válságba került, és talán szülés utáni depresszióval küzdött, hirtelen erkölcstelen nővé lett bélyegezve.
Madách mindezt tudta. És hallgatott.
A losonci bál, ami mindent eldöntött
Amikor Madách kiszabadult, nem a megértő férj tért haza. A börtön megtörte.
Erzsébet el akart menni egy megyebálra, Madách nem. Az asszony végül egy férfi ismerős oldalán jelent meg.
Ennyi elég volt.
A pletykák, az anyai áskálódás, Madách gyávasága együtt vezettek a váláshoz. A gyerekeket Madách és az anyja kapták meg, Erzsébetet gyakorlatilag kidobták az életből.
Egy nő lassú pusztulása
Fráter Erzsébet 27 éves volt, amikor elvált. Ettől kezdve az élete lejtmenetbe került: szegénység, alkohol, idegösszeomlások, epilepsziás rohamok.
Gyerekeit elvették tőle. Tartásdíját késve vagy egyáltalán nem kapta meg. Végül hajléktalanként, megbomlott elmével járta Bihar utcáit.
„Mezítláb jár-kel, és a réteken alszik.” – írták róla.
1875-ben halt meg egy közkórházban. Temetésén alig voltak jelen. A korabeli sajtó így nevezte el történetét: „Egy nő tragédiája.”
Ironikus? Kegyetlen? Találó? Mindhárom.
A férfi, aki közben megírta az emberiség tragédiáját
És Madách?
Visszaköltözött az anyjához. Magányban élt. Egyre keserűbb lett. Egyre nyíltabban vallotta, hogy a nőket szellemileg alacsonyabb rendűnek tartja. Szavai ma is hideglelősek:
A nő… a teremtő géniusz híjával az emberiség irányadó szellemei közé nem emelkedik.
Ez már nem puszta korabeli előítélet. Ez egy sérült férfi világlátása.
És ebből a lelkiállapotból született meg Az ember tragédiája, részben a börtönben, részben az anyai kastély magányában. A mű sötét, kiábrándult, nőalakjai gyakran kísértetiesen emlékeztetnek egykori feleségére, vagy épp az anyjára.
Ki volt az igazi végzet?
Madách Imre 1864-ben halt meg, megtörten, szívelégtelenségben. Anyja mindkettejüket túlélte.
Lehet-e egyetlen embert okolni mindezért? Talán nem.
De két dolog biztos: Fráter Erzsébet belehalt ebbe a házasságba, Madách Imre pedig soha nem szabadult az anyja árnyékából.
És miközben megszületett a magyar irodalom egyik legnagyobb műve, egy nagyon is valóságos női élet ment tönkre.
Ez nemcsak Az ember tragédiája.
Ez egy asszonyé is volt.
Ajánlunk pár hasonló, irodalmi témájú írást:
