2026.01.10.
Egy élet, amelyet szorongás, betegségektől való félelem és egy soha be nem teljesült szerelem határozott meg. Füst Milán hatvan éven át ragaszkodott egy nőhöz, miközben írásban élte ki vágyait. Története egyszerre fájdalmas, szenvedélyes és emberien ismerős.
Egy beteljesületlen plátói szerelem hosszú távon felőrölheti az embert. Füst Milán életében ez a kapcsolat egy évtizedeken át tartó csiki-csuki játék volt: közeledések és eltávolodások, sértődések és kibékülések, mindezt levelekben megélve. A folyamatos érzelmi feszültség együtt járt a betegségektől való rettegéssel, a hipochondriával és a halál állandó közelségének érzésével, a meg nem élt, elfojtott szerelem lassan az egész életét felemésztette.
Füst Milán munkássága:
- Prózai művei: A feleségem története, Nevetők, Szakadékok
- Verses kötetei: Változtatnod nem lehet, Az elmúlás kórusa, Ez mind én voltam egykor
- Drámái: IV. Henrik király, Boldogtalanok, Catullus
„Nagyarányú szédületek” – Füst Milán életének alaphangja
Volt egy férfi, aki már fiatalon biztos volt benne, hogy nem sokáig fog élni. Aki állandóan figyelte a testét, a lelkét, a szívverését, és közben megszállottan szeretett, de sosem igazán boldogan. Ő volt Füst Milán, a magyar irodalom egyik legfurcsább, legérzékenyebb alakja. „Van az úgy, hogy az embert a sorsa egyes fordulatainál megszállják holmi nagyarányú szédületek” – írta. És nála ez nem csak egy szép mondat volt. Ez volt az egész élete. Szédült a szerelemtől, a félelemtől, a betegségektől és attól, hogy sosem azt kapta, amire igazán vágyott.
Egy regény, amit senki nem vett észre – aztán mégis az egész világ ismeri
A feleségem története ma már klasszikusnak számít, de amikor megjelent, alig figyelt rá bárki. Füst hét évig dolgozott rajta, szinte elzárva magát a világtól. Nem járt társaságba, nem szórakozott, csak írt. Aztán amikor végzett, a kézirat nagy részét egyszerűen elégette. A világhírű regény első ránézésre egy féltékeny férj sztorija. De valójában sokkal több: egy könyv arról, miért nem tudunk boldogok lenni, még akkor sem, ha elvileg mindenünk megvan. A regény főhőse pont olyan, mint az írója: gyanakvó, önmagát marcangoló, örökké elégedetlen. Tipikus Füst Milán-boldogtalanság.
Plátói szerelem – amikor nagyon szeretsz, de nem lehet a tiéd
Ha van fogalom, amely végigkísérte Füst Milán életét, az a plátói szerelem. Nála ez nem ártatlan rajongás volt, hanem évtizedeken át tartó érzelmi szenvedés, féltékenységgel, sértettséggel és reménnyel felváltva. Ennek a történetnek a középpontjában Jaulusz Erzsébet állt, az a nő, akit Füst soha nem tudott igazán elengedni.
Füst Milán és Jaulusz Erzsébet még fiatalon ismerkedtek meg. A tizenhét éves fiú gyakori vendég volt osztálytársánál, ahol megismerte az öt évvel idősebb Erzsit. A vonzalom gyorsan szerelemmé vált, de a kapcsolatuk kezdettől fogva rossz időzítésre volt ítélve. Erzsébet énekesnői álmokat kergetve Berlinbe költözött, Füst pedig Magyarországon maradt – egyre szorongóbbá és féltékenyebbé válva.
A távolság nem elválasztotta, hanem még inkább összekötötte őket: hosszú, szenvedélyes levelezés kezdődött, amelyben Füst hol könyörgött, hol vádolt, hol piedesztálra emelte, hol gyűlölte Erzsébetet. A kapcsolat sosem lett igazi párkapcsolat, inkább egy papíron létező, titkos viszony volt, vágyból és elfojtott indulatokból összetákolva. Tipikus se veled, se nélküled történet – csak épp hatvan éven át.
Erzsébet közben más férfiakkal is kapcsolatba került, eljegyzésig is jutott, Füst pedig kívülről figyelte mindezt, egyre nehezebben viselve a helyzetet. A levelezésük hol megszakadt, hol újraindult, a csiki-csuki játék pedig mindkettejüket felemésztette. Mire Erzsébet végleg hazatért, Füst már bezárkózott, sértett és hajthatatlan volt. Végül mást vett feleségül, Erzsébet pedig kimaradt az életéből, legalábbis a valóságban.
A naplóiból azonban kiderül: Füst Milánt egész életében kísértette a kérdés, vajon nem Jaulusz Erzsébet volt-e az igazi. A plátói szerelem így nemcsak érzelmi történet lett, hanem egy életre szóló belső konfliktus, amely mélyen beleégett az írásaiba, a szorongásába és a boldogtalanságába is.
Feleség lett, szerelem nem
Füst Milán végül megházasodott. Helfer Erzsébet, egykori tanítványa lett a felesége. Ez a házasság nyugodt volt, biztonságos, szeretettel teli, de nem szenvedélyes. Füst Milán felesége nem az a nő volt, akiről verseket és őrült leveleket írt. A naplójában újra és újra felteszi magának a kérdést: nem Jaulusz Erzsébetet kellett volna elvennie? Nem vele lett volna az élet igazi? Ez a kétely sosem hagyta nyugodni. Az elfojtott vágy tépte egész életében.
Füst Milán, a hipochonder – amikor minden fáj
Ha lenne díj a magyar irodalom legnagyobb aggódójának, Füst Milán biztosan megkapná. Nádas Péter nevezte őt „a legjelentősebb magyar hipochondernek” – és tényleg az volt. Egész életében figyelte a testét. Folyton betegnek hitte magát. Tüdőbaj, rák, szívproblémák, cukorbetegség, szédülés, alvászavarok, hol valódiak voltak, hol csak a fejében léteztek. Füst Milán teljes naplója tele van ilyen bejegyzésekkel. Már kamaszként biztos volt benne, hogy hamar meg fog halni. A gond csak az volt, hogy közben évtizedekig élt. És rettegett. Félt attól, hogy megőrül, hogy összeomlik, hogy nem bírja tovább. Voltak időszakok, amikor öngyilkossági gondolatok is felbukkantak nála. De valahogy mindig az írás mentette meg.
Magányban élni, magányról írni
Füst Milán élete egy magány története. A lakása, az otthona inkább búvóhely volt, mint élettér. Nem volt könnyű ember, a kortársai szerint sokszor nehéz, morgós, ideges. De amit átélt, azt elképesztő erővel tudta leírni. Füst Milán versei és prózái nem simogatnak. Nem mondják, hogy minden rendben lesz. Inkább azt mutatják meg, milyen törékenyek vagyunk, mennyire vágyunk a szeretetre, és milyen gyakran nem kapjuk meg.
Egy szerelem, ami a halálon túl is tartott
1967 nyarán Füst Milán és Jaulusz Erzsébet alig egy hónap különbséggel haltak meg. Mintha még ebben sem tudtak volna elszakadni egymástól. Az ő történetük a beteljesületlen szerelem egyik legszebb és legszomorúbb példája. Füst Milán könyvei ma is azt üzenik: vannak szerelmek, amelyek nem azért fontosak, mert boldoggá tesznek, hanem mert végigkísérnek egy egész életet. És néha ez minden fájdalom ellenére is elég.
Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged, hívd a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123 vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Amennyiben másvalakiért aggódsz, ezt az oldalt ajánljuk figyelmedbe.
Ajánljuk további irodalmi tárgyú írásainkat:
