Kétszer vette el élete szerelmét – Mikszáth Kálmán, aki úgy szeretett, ahogy kevesen mernek
2026.01.16.
Nemcsak a nagy mesélőt, hanem a szenvedélyesen szerető férfit is ünnepeljük mai szülinapján. Mikszáth Kálmán kétszer vette feleségül élete nagy szerelmét, Mauks Ilonát, mert volt bátorsága elengedni, majd visszatérni, amikor már nem ígéretekkel, hanem biztonsággal szeretett.
Január 16-án született Mikszáth Kálmán, a „nagy palóc”, a magyar irodalom egyik legnagyobb mesélője. De ma, a születésnapja apropóján nemcsak az írót ünnepeljük, hanem a férfit is, azt az embert, aki kétszer vette feleségül élete szerelmét, mert egyszer elengedni tudta, másodszor pedig már csak óvta. Ha női magazint olvasunk, gyakran találkozunk a kérdéssel: mit jelent igazán szeretni? Mikszáth Kálmán története erre meglepően modern választ ad.
Forrás: Profimedia
Mikszáth Kálmán kétszer nősült, több száz művet alkotott
- Elbeszélések és kisregények: Mikszáth legjelentősebb és legnépszerűbb műfaja; rövidprózájában ironikusan, gyakran anekdotikus stílusban ábrázolja a magyar vidéki életet és a kisnemességet. Fontosabb kötetei: Tót atyafiak, A jó palócok, Szent Péter esernyője, A gavallérok.
- Regények: regényeiben társadalomkritikus hangon mutatja be a dzsentri világ erkölcsi hanyatlását, a politikai és társadalmi visszásságokat. Jelentősebb regényei: A Noszty fiú esete Tóth Marival, Különös házasság, Fekete város, Beszterce ostroma.
- Egyéb írások: számos publicisztikai cikket, parlamenti tudósítást, esszét és karcolatot írt; aktívan dolgozott újságíróként, valamint országgyűlési képviselőként is tevékenykedett, írásaiban gyakran ötvözve az irodalmat és a közéleti reflexiót.
A nagy mesélő, aki mesék közt nőtt fel
Mikszáth 1847-ben született Szklabonyán, a palóc világ szívében. Beteges, álmatlan gyerek volt, akinek az ágya mellé mesélőket hívtak, akik kísértetekről, babonákról, titkokról regéltek neki. Nem csoda, hogy egész életében ebből az élményvilágból táplálkozott. Ahogy később írta: „A palóc nép babonás, szereti a misztériumokat… Fantasztikus népmesék elhullatott morzsáit összegyúrja, s azok hitté keményednek a lelkében.”
Ebből a világból születtek meg Mikszáth Kálmán művei: A jó palócok, a Tót atyafiak, később a Szent Péter esernyője, A fekete város, és az a Mikszáth, akit ma is olvasunk. De miközben az írói pálya lassan indult, a szerelem villámcsapásként érkezett.
Mikszáth Kálmán felesége: egy lánykérés, ami csak nála fordulhatott elő
Balassagyarmaton, ügyvédbojtárként dolgozva ismerte meg Mauks Ilonát, főnöke lányát. A kapcsolatuk játékos, szellemes, mély volt – ahogy ő maga is.
A lánykérés? Természetesen nem hétköznapi. Mikszáth egy aktába rejtett papírt csúsztatott főnöke elé:
Alulírott kötelezem magam, hogy lányom Mikszáth urat szeresse és egy esztendőn belül hozzáadom.
Az apa nem nevetett. A fiatal, vagyontalan írójelölt nem tűnt jó partinak. De Ilona szerette. És ahol két ember igazán szeret, ott néha megszöknek a világ elől. 1873-ban titokban összeházasodtak.
Szerelem nyomorban – és egy szívszorító döntés
A házasság első évei tragikusak voltak. Szegénység, adósságok, majd a legnagyobb veszteség: gyermekük néhány naposan meghalt. Ilona megbetegedett, hazaköltözött a szüleihez.
Mikszáth ekkor hozta meg élete egyik legfájdalmasabb döntését. Nem azért akart válni, mert nem szeretett, hanem mert túlságosan is.
Mindig fájt, hogy nem részesíthettem abban a kényelemben, ami önnek járna … mennél bátrabban vitte nehéz keresztjét, annál inkább szenvedtem.
Ilona maradt volna. Kitartott volna. De Mikszáth tudta: így tönkreteszi.
És ekkor jött a hazugság, ami valójában önfeláldozás volt. „Én mást szeretek… az a végzet dolga.”- mondta az író, pedig nem volt senkije. Mikszáth nem azért állította, hogy mást szeret, mert hűtlen volt, hanem mert tudta: Ilona soha nem hagyná el őt pusztán a szegénység miatt. Úgy érezte, csak így mentheti meg attól az élettől, amelyben vele együtt kellett nélkülöznie.
Ez volt az egyetlen ok, amit Ilona el tudott fogadni. Beadta a válópert. Mikszáth még a tárgyalásra sem ment el, kívülről kegyetlennek tűnt, belülről mégis szeretetből született.
"Olyan ön nekem, mint egy szent”
A válás után Mikszáth – egyedül, gyötrődve – végre befutott, sikeres író lett. És ekkor újra írt:
Szegény Ilonám! Maga talán azt hiszi, hogy a szerelem megszűntével megszűntem önt szeretni … Olyan ön nekem, mint egy szent, akire akkor gondolok, amikor a lelkem tiszta.
Mikszáth egyetlen percre sem szűnt meg szeretni Ilonát. Akkor is rá gondolt, amikor hallgatott, amikor dolgozott, amikor sikerei végre eljöttek. A távolság nem kihűtötte az érzéseit, hanem elmélyítette: Ilona ott élt minden mondat mögött, minden tiszta gondolatában. Nem fellángolás volt ez, hanem hűséges, időtálló szerelem, amely nem múlik el attól, hogy az élet közéjük áll.
Másodszor – már örökre
1882-ben Mikszáth újra megkérte Ilona kezét:
Ön megosztotta rossz sorsomat… a jobb sorsomat is szívesen megosztanám magával.
Ilona nem mondott azonnal igent, ő valóban azt hitte, hogy férje korábban megcsalta őt. De végül találkoztak. És 1883-ban újra összeházasodtak.
Ezúttal közel harminc év boldog, botránymentes házasság következett. Gyerekek, levelek, közös élet. Mikszáth legnagyobb regényei is ekkor születtek.
Soha többé nem engedték el egymás kezét.
Az üzenet, ami ma is érvényes
Mikszáth története nem habos-romantikus mese. Inkább fájdalmasan emberi.
Az igaz szerelem néha elenged. Nem birtokol, hanem óv.
És ha visszatér, már nem ígér csillagokat, csak becsületet, hűséget, társat.
Születésnapján így emlékezhetünk rá: nemcsak mint nagy írónkra, csodálatos művészre, hanem mint férfira, aki tudta, mit jelent igazán szeretni.
Ajánljuk pár hasonló témájú írásunkat:
