Főhős-szindróma: Amikor valaki azt hiszi, hogy körülötte forog a világ, és mindenki más statiszta
2026.02.02.
Ismered azt az embert, aki úgy jön szembe az utcán, mintha egy láthatatlan stábbal a háta mögött forgatná élete Netflix-drámasorozatát? Aki a tömegközlekedésen is úgy sóhajt a villamos végében, hogy az első ülésen ülők is érezzék a világfájdalmát? Ha nem, akkor lehet, hogy te vagy az, akit érint a főhős-szindróma.
A főhős-szindróma nem „újkeletű találmány”. Már az ókori színház nézőterén is ültek olyan karakterek, akik úgy gondolták, hogy nélkülük el sem húzódna a függöny. A modern változatuk viszont lehuppan melléd egy kávézóban, és elkezdi nagyon mesélni, hogy ma már háromszor majdnem felmondott a munkahelyén, mert ő tényleg nem erre van teremtve.
Forrás: Shutterstock
Főhős-szindróma: Magabiztosság helyett – extrém figyeleméhség
- Egészséges és természetes, amikor valaki kiáll magáért vagy szereti önmagát.
- A főhős-szindrómás nem egyszerűen szereti magát – ő isteníti.
- És elvárja, hogy te is így tegyél.
Hogyan ismered fel? Ezek a baljós jelek egyértelműen elárulják őt.
- A legyegyértelműbb jele az extrémizmus.
Az ilyen személy még a parkolóautomatánál való bénázását is hőskölteménnyé változtatja. Az élete tele van drámával. Történt egy apró baleset? Azt fogja mondani, hogy „Majdnem meghaltam a villamoson…” - Nem tudja elviselni, ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja.
Ha nem látja a performansza iránti lelkesedést az arcodon, vérig sértődik – nála csak a reflektorfény számít. - Gyakran gondolja magát vezetőnek, inspirátornak
A valódi vezető hátralép, figyel másokra; a főhős meg bejelenti: „Önismereti utazáson vagyok”, majd óránként posztol valamit a belső békéről. - Nem érzékeli az énhatárokat
Úgy tűnik, hogy nem tudja hol ér véget ő és hol kezdődik a másik. Egész egyszerűen nem vesz tudomást ezekről a határokról.
És miért fáraszt ez minket halálra?
Mert az ilyen karakterek nem partnerként vannak jelen az interakciókban, hanem csak közönséget keresnek. Velük nem lehet együtt lenni, csak körülöttük. A figyelem csakis rájuk irányulhat, mert különben megsértődnk, mint egy díva, akit lehagytak a VIP-party vendéglistájáról. Igazi energiavámpírok, akiken nem fognak a nap sugarai.
És tudod mi a legijesztőbb? Hogy ez gyakran nem feltűnő. Nem kiabálnak, nem viselnek „én vagyok a legfontosabb ember a bolygón” pólót , egyszerűen csak elszívják az életerődet, mint egy spirituális porszívó – és mire észbe kapsz, már egy olyan sorozat statisztája lettél, amelyben még a neved sincs feltüntetve.
A pszichológiai háttere és kapcsolata a nárcizmussal
Egy tanulmámányban, W. Keith Campbell, PhD a Georgia Egyetem pszichológia professzora rámutat, hogy a főhős-szindróma viselkedési jellemzői szorosan kapcsolódnak a nárcisztikus személyiségjegyekhez: túlzott önértékelés, alacsony empátia, valamint figyelem- és csodálatigény a jellemző, mégsem feltétlenül egyenlő a nárcizmussal. Gyakran lehet a kiégés és a depresszió kompenzálása is.
Bár a kifejezés nem szerepel a a legújabb pszichiátriai betegségek jegyzékében (DMA-5), pszichológusok egyetértenek abban, hogy olyan viselkedést jelöl, amely bizonyos esetekben kapcsolódik nárcisztikus vagy hisztrionikus személyiségzavarokhoz – különösen, ha tartós figyelemigényt, empátiahiányt vagy konfliktusos viselkedést feltételezünk.
A közösségi média pedig tovább táplálja: nagymértékű posztolás és lájkfüggés.
Mit tehetsz, ha egy ilyen főhőssel sodor össze az élet?
Két pofonegyszerű választásod van: ha ismered, menj bele a játékába, annál hamarabb szabadulsz. Ne érezd magad bűnösnek, ha nem tudsz elég lelkesedést mutatni egy újabb kéretlen „majdnem összejöttem újra az exemmel, de mégsem” sztoriért. De ha nem ismered, csak diszkréten tedd be a fülhallgatót a füledbe vagy hagyd ott. Ezzel emlékeztesd magad arra, hogy a te életedben te vagy a főszereplő.
A világ nem forog senki körül. De ha mégis, biztos, hogy nem egy random influencerjelölt az univerzum tengelye.
