Ikrek csodás egymásra találásai – Valós, hátborzongató A két Lotti-történetek

telepátia kötelék testvér szeretet egypetéjű ikrek mély
A sors egészen különös módon hozza újra össze a testvéreket. Az ikrek között sokszor megmagyarázhatatlan, mély kötelék él, amely a távolságot és az időt is túléli.

Az ikrek között régóta különös, sokak szerint szinte megmagyarázhatatlan, telepatikus kötelék létezik: hasonló gondolatok, azonos reakciók, sőt néha az a furcsa érzés is, mintha távolról megéreznék egymást. A modern kor valóságos „két Lotti”-történetei újra és újra bizonyítják ezt. Most három meghökkentő egymásra találásról szóló történetet hoztunk el. 

Az ikrek között sokszor megmagyarázhatatlan, mély kötelék él, amely a távolságot és az időt is túléli. Robert, David és Eddy olyanok voltak, mintha egyetlen személy lenne három testben.
Az ikrek között sokszor megmagyarázhatatlan, mély kötelék él, amely a távolságot és az időt is túléli. Robert, David és Eddy olyanok voltak, mintha egyetlen személy lenne három testben.
Forrás: Newsday RM

A titokban szétválasztott hármasikrek: Robert, David és Eddy – Egy filmszerű történet

1980 őszén egy visszahúzódó, kissé bizonytalan 19 éves fiú érkezett meg a Sullivan County Community College kampuszára. Ő volt Robert Shafran. A kollégium előtt idegenek ölelgették, a folyosón diákok köszöntek, és lányok integettek neki – olyanok, akiket sosem látott.

„Eddy! Visszajöttél?” – kérdezték. Robert először azt hitte, valami furcsa tévedésről van szó. Néhány órával később azonban egy diáktárs félrevonta, és megkérdezte: „Téged örökbe fogadtak?"
Amikor Robert igent mondott, a fiú elsápadt és azt monda:„ Akkor van valaki, akit látnod kell."

A találkozás

Néhány nappal később Robert egy ház ajtajában állt, és amikor az ajtó kinyílt, olyan volt, mintha tükörbe nézne. A másik fiú, Eddy Galland, pontosan ugyanúgy nézett ki. Ugyanaz a mosoly, ugyanaz a testtartás, ugyanaz a hangszín.


A két fiatal percek alatt testvéri közelséget érzett. Nem volt feszélyezettség, nem volt idegenség, mintha egész életükben ismerték volna egymást. Később mindketten azt mondták: „Olyan volt, mintha egy elveszett részemet kaptam volna vissza”.
 

A történet a sajtóba került. Egy New York-i fiatal, David Kellman meglátta az újság címlapján a két fiút, és majdnem kiesett a kezéből a lap. Ő is ugyanúgy nézett ki.

Amikor a három fiatal először találkozott, az újságírók azt figyelték, hogy ugyanabban a pillanatban nevetnek, ugyanúgy ülnek le, és ugyanazokat a mondatokat fejezik be egymás helyett. A jelenlévők közül sokan később azt mondták: „Mintha egyetlen személy lenne három testben”.

A furcsa egyezések

A következő hónapokban egyre több megdöbbentő hasonlóság derült ki: mindhárman birkóztak az iskolában, azonos típusú nőkhöz vonzódtak, ugyanúgy reagáltak konfliktushelyzetekben, és még a nevetésük ritmusa is azonos volt.

A testvérek később arról beszéltek, hogy gyermekkorukban gyakran érezték: „valami hiányzik”, bár nem tudták megmondani, mi. Mintha egy láthatatlan kapcsolat hiányzott volna az életükből – egy kapcsolat, amelynek létezéséről akkor még nem is tudtak.

A titok leleplezése

Néhány évvel később kiderült a történet legsötétebb része. Születésük után a hármasikreket szándékosan külön családokhoz adták örökbe egy pszichológiai kutatás keretében. A családoknak nem mondták el, hogy a gyermeknek vannak testvérei, miközben a kutatók évekig látogatták a fiúkat, teszteket végeztek velük, és figyelték fejlődésüket.

A testvérek felnőttként úgy érezték, az életük egy része tudatosan meg lett rendezve. A média érdeklődése és az újraegyesülés eufóriája után mindhármuknál megjelentek a lelki nehézségek. Eddy Galland súlyos depresszióval küzdött, és 1995-ben öngyilkos lett. Többen – köztük a testvérei is – úgy vélték, hogy a gyermekkorban megélt, megmagyarázhatatlan „lelki árvaság”, a testvérektől való tudatos elszakítás és a későbbi felismerés terhe hozzájárulhatott ehhez a tragédiához.

A történet ma is az egyik legismertebb példája annak, milyen etikai határokat léphet át egy tudományos kutatás, amikor emberi sorsokról van szó.

Elyse Schein és Paula Bernstein ugyanannak a titkos örökbefogadási kutatási programnak voltak részei, amely a hármasikreket is szétválasztotta.
Elyse Schein és Paula Bernstein ugyanannak a titkos örökbefogadási kutatási programnak voltak részei, amely a hármasikreket is szétválasztotta.
Forrás: New York Daily News

Elyse Schein és Paula Bernstein – A „hiányérzet” története

Elyse Schein és Paula Bernstein ugyanannak a titkos örökbefogadási kutatási programnak voltak részei, amely a hármasikreket is szétválasztotta. A cél itt is az volt, hogy megfigyeljék: a személyiségben mennyi a genetika és mennyi a környezet hatása.

A két lány teljesen különböző családban nőtt fel, és csak 35 éves korukban találkoztak. Amikor először egymásra néztek, mindketten arról számoltak be, hogy azt érezték: „Valami a helyére került”.
Gyermekkorukban mindketten gyakran érezték:

  • hogy „nem teljes” az életük,
  • hogy valahol létezhet valaki, aki ő maguk,
  • és hogy bizonyos döntéseiknél megmagyarázhatatlan ösztönök vezetik őket. 

Működött a telepátia, karmikus kapcsolat volt az övék, tudatuk mélyén dolgozott bennük a testvéri szeretet.

Találkozásuk után kiderült, hogy sok apró szokásuk azonos: mindketten írónak készültek, ugyanazokat az ízeket kedvelték, és hasonló módon reagáltak stresszhelyzetekben. A kapcsolatuk gyorsan mély testvéri kötelékké alakult, mintha az elveszett évtizedek ellenére is folyamatos lett volna a kapcsolat.

Anais Bordier és Samantha Futerman, történetükről dokumentumfilm is készült Twinsters címmel.
Anais Bordier és Samantha Futerman, történetükről dokumentumfilm is készült Twinsters címmel.
Forrás: Getty Images North America

Anais Bordier és Samantha Futerman – Az internet korának „csodája”

Anais Bordier Párizsban tanult divattervezést, amikor egy barátja megmutatott neki egy videót egy amerikai színésznőről, Samantha Futermanről. A hasonlóság annyira döbbenetes volt, hogy Anais nyomozni kezdett, és hamar kiderült: ugyanabban a koreai kórházban születtek, ugyanazon a napon. Az első videóhívásuk legendássá vált: mindketten idegesen nevettek, majd percek alatt olyan természetesen kezdtek beszélgetni, mintha régi barátok lennének. Később mindketten azt mondták, hogy egész életükben érezték: valahol létezik valaki, aki pontosan olyan, mint ők.

Találkozásuk után feltűnt az azonos mimika, azonos kézmozdulatok, azonos reakciók meglepő helyzetekben és az azonnali érzelmi közelség. A történetükről dokumentumfilm is készült Twinsters címmel, amely bemutatja egymásra találásuk teljes történetét; a nemzetközi sajtó – többek között a The Guardian beszámolója szerint – a modern kor egyik legismertebb valós ikertalálkozás-történeteként emlegeti. A történetük azért különösen érdekes, mert itt nem tudunk tudatos kísérletről, mégis ugyanaz a láthatatlan kötődés jelent meg, amely a titokban szétválasztott ikreknél is.

Mi volt pontosan ez a kísérlet?

Az 1960-as évek elején indított kutatás célja az volt, hogy hosszú távon vizsgálják a „nature vs. nurture” (öröklődés vagy nevelés) kérdését: mennyire határozza meg a személyiséget a genetika, és mennyire a családi környezet.
A szétválasztott egypetéjű ikreknél a kutatók célja az volt, hogy hosszú távon vizsgálják:

  • az intelligencia fejlődését,
  • a személyiség kialakulását,
  • a mentális betegségek genetikai hátterét,
  • és a társadalmi környezet hatását.

Az etikai problémát az okozta, hogy a résztvevő családok többsége nem tudta, hogy a gyermeknek léteznek testvérei, és hogy valójában egy tudományos vizsgálat részei. Testvérek nőttek fel egymástól elszakítva, sokan közülük beszámoltak arról az érzésről, hogy valaki hiányzik az életükből – egyfajta lelki árvaságot éltek meg egész gyermekkorukban.

Olvass tovább!

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a LIFE Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.