A színésznőt édesanyja, Kőváry Katalin próbálta eltéríteni a színi pályától. Dorka azonban nem adta fel az álmát még akkor sem, amikor kemény megpróbáltatások elé állították a tanulóévek.

 

Legutóbb Makranczi Zalán mesélt a Life.hu-nak a Nemzeti Színi Akadémián töltött éveiről. Most pedig Gryllus Dorka idézte fel velünk tanulóéveit, amelyek megerősítették abban, a nehézségek sokszor segítenek, hogy elérje a célját.

"Annak idején azért választottam az akadémiát, mert anyukám rendezőként azt javasolta, oda felvételizzek. Akkor indult a színészképzés, és nagyon jó tanári gárda állt össze. Anyu pedig titkon abban bízott, hogy bekerülve a színházi közegbe megismerem közelről a pálya küzdelmesebb oldalát és elmegy a kedvem attól, hogy színésznő legyek" - kezdi a visszaemlékezést Dorka, aki bevallja, tényleg voltak nehéz pillanatok.

Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

"Az akkori Nemzeti Színházban belecsöppentem egy izgalmas világba, de ez a világ nem csak a csillogásról szólt. Mivel már második évtől statisztáltunk a darabokban, sokszor órákig tartó próbák sora követte egymást. Statisztálni általában nem túl hálás feladat és kreatívnak sem mondható. Előfordult, hogy annyi volt az instrukció, amit kaptam, hogy 10 órától 2-ig egy díszletoszlop körül mentem körbe-körbe, míg a főszereplők próbáltak egy-egy jelenetet. Igaz, remek volt látni testközelből, ahogy a nagy színészek próbálnak, de bevallom, sokszor nem volt felemelő érzés a próba" - magyarázta a színésznő, aki ennek ellenére nem adta fel.

"Ma már tudom, milyen fontos volt, hogy az alapoktól tanuljam meg a színészmesterséget. Amikor statisztaként álltunk a színpadra, még a nevünket sem tudta a rendező. Piros pólós kislány a bal oldalon - ez volt a nevem. Az biztos, hogy a munka iránti alázatot így lehet a legjobban belenevelni a lelkes színésznövendékekbe" - mesélte Dorka, aki mindig azt várta, hogy mondják neki, tehetséges.

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

"Remek tanároktól tanultunk az iskolában. Soha nem fogom elfelejteni egyik osztályfőnökömmel, Ivánka Csabával való beszélgetésem, amikor szerettem volna megtudni, tehetségesnek tart-e, jó színésznő leszek-e. Csaba nagyon bölcsen, sok szeretettel mesélt arról, hogy az ember nem lesz mindig tehetséges. Van, amikor jól sikerül egy alakítás, egy előadás, és van, amikor kevésbé. Minden szerepet mindig elölről kell kezdeni, és a tőlem telhető legtöbbet kihozni magamból. Soha nincs végállomás, az ember nem marad örökre jó színész" - mondta Dorka, aki az akadémia után a Színművészti Egyetemen folytatta a tanulmányait.

"Remek ugródeszka volt az akadémia, hiszen egy titkos világ tárult fel előttem. Amikor felvettek a színművészetire, már pontosan tudtam, mit akarok, és tisztában voltam azzal, hogyan működik egy színház. Akkor már édesanyám is megbékélt a helyzettel, mert látta, nem csak egy múló hóbort, hogy színésznő szeretnék lenni" - mosolygott Dorka, akinek kedvese, Simon Kornél szintén az akadémián végzett, bár más évfolyamban. A színésznő úgy gondolja, ez is egy szép kapocs kettejük viszonyában.