tudósító centenárium szalámi béke ágyú első világháború
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Holnap lesz száz éve, hogy kitört az első világháború. Vajon az ennyire sorsfordító napoknak van előjele? Mi történt előtte - a béke utolsó napján?

Még béke van

1914 tavaszán a fővárosba látogató vidéki fiatalok útvonaltervező füzet segítségével járhatták be a békebeli Budapestet. "A Nyugati pályaudvartól a Teréz-körúton sétálunk tovább. A Nagykörút további szakaszai a József-körút és Ferenc-körút. Nevezetesebb épület a Nagykörúton a Royal-szálloda szép táncteremmel és a New-York kávéház, a főváros legfényesebb kávéháza. Ahol a körutat a Rákóczi-út metszi, ott emelkedik a Népszínház, melyben ideiglenesen a Nemzeti Színház személyzete tart előadásokat. (…) A Ferenc-körút a Boráros-téren végződik. Ezt a teret valamikor híd fogja összekötni, a budai Lágymányossal. A Boráros-tértől a Soroksári-út gyártelepek, hatalmas malmok és a Teherpályaudvar között vezet az Alsó összekötő vasúti hídig. (…) A hídról jól láthatjuk a Csepel-szigetet, melynek északi végén építik a Soroksári Dunaág hajózhatóvá tétele céljából a felső zsilipkamarát. A szigetre fogják áttelepíteni a rákosi repülőtelepet is a közeljövőben. Itt lesz a katonaság repülőtere is." Leszámítva a katonai repülőtér emlegetését: semmi - egyáltalán semmi - sem utal arra, hogy hónapokkal később hazánk belép az első világháborúba a trónörökös ellen elkövetett halálos merénylet miatt.

Sportdiplomácia

Néhány nappal a merénylet előtt, még június 23-án a Nemzetközi Olimpiai Bizottság párizsi ülésén a magas testület Budapestnek ítéli az 1920. évi Olimpiász rendezésének jogát. Erre a példátlan sportdiplomáciai sikerre büszkék akkoriban a magyar közélet véleményformálói. De csak egy rövid ideig…

Forrás: fortepan.hu

Rendes nyári szabadság

Az Est riportersztárja, Tarján Vilmos épp az Adrián tölti rendes évi szabadságát, amikor a kollégák hívják a lap pesti szerkesztőségéből. „Azonnal utazz Szarajevóba, meggyilkolták a trónörököspárt!” Vili azonnal szolgálatba helyezi magát, összepakol, s a tetthelyre utazik. Vonattal – ami miatt utóbb teljes joggal meg is dicséri magát –, mert minden lap tudósítója, aki autóval indul kényelmesen Pestről és Európából a szerb fővárosba, el is akad az úttalan utakon. Úgyhogy Tarján „ab start” beelőzi a nemzetközi sajtót azonnali tudósításaival.

Most vagy soha!

1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd trónörökös egy boszniai hadgyakorlat megtekintésére utazott Szarajevóba. Délelőtt merényletet kísérelnek meg ellene, amit sértetlenül túlél, ám kíséretének egyik tagja megsérül. Nem sokkal később elindult, hogy meglátogassa a kórházban a katonatisztet, ám útközben a szerb Gavrilo Princip halálra sebesíti őt és feleségét. Ezt követően Bécsben és Budapesten fellángolnak a szerbellenes indulatok, Ferenc József pedig II. Vilmos német császárhoz fordul, levelében utalva arra, hogy Szerbiával az ellentétek soha nem simulhatnak el. Helmut von Moltke német vezérkari főnök kifejti: az erőviszonyok most a legkedvezőbbek, 1914 után csak romlani fognak. A válasz tehát: most, vagy soha!

Forrás: Wikimedia Commons

Mindent megfontoltam és meggondoltam

A természetes szövetségessel, Németországgal történő egyeztetés után a Habsburg uralkodó – egyben magyar király - beszédet intéz népéhez és bejelenti a hadüzenetet. "Leghőbb vágyam volt, hogy az Isten kegyelméből még hátralévő éveimet a béke műveinek szentelhessem, és népeimet a háború áldozataitól és terheitől megóvhassam. A gondviselés másként határozott. (...) Mindent megfontoltam és meggondoltam. Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára." (Részlet Ferenc József kiáltványából)

Szalámi már nincs

Tarján Vilmos már akkor, azaz június legvégén eldönti, hogy a merénylet térségében, Szerbiában marad. Biztosra veszi, hogy ebből a gyilkosságból - inkább előbb, mint utóbb - háború lesz. Beköltözik Belgrádban a Centrál szállodába. Éppen egy héttel az előtt, hogy az osztrák-magyar nagykövet, báró Giessl elhagyja a várost. Biztos jeleként annak, hogy megkezdődik az elkerülhetetlen. Estére fut be az utolsó vonat Pestről a magyar újságírókkal, akik fáradtak és elnyűttek, de azért még megvacsoráznak. Velük tart Tarján, aki imbiszt rendel, de szalámit már nem kap: "Úgy látszik, máris elrejtették, vagy a katonaság felvásárolta." Mindenki lefekszik aludni, csak Az Est tudósítója marad fenn. Július 28-án, kedden este határozottan azzal a megérzéssel kezdi el sokadik éjszakázását, hogy hamarosan történik valami... Valami, ami mindent eldönt. Sétál a szálloda előtt, Zimonyban (ma Belgrád egyik kerülete). Éjféltájban a pályaudvar egyik tisztviselője közeledik felé a járdán. A nagy riporter régen becserkészte már, mint lehetséges informátort, ezért a kapcsolat működik is: "Most kezdődik... tessék csak kimenni a pályaudvar elé, mindent látni fog."

Egy vasúti távírószoba

Tarján kisiet a Duna-partra a vaksötétben - rendkívüli állapotot hirdettek a városban és az országrészben -, és látja, hogy monitorok fénycsóvázzák Belgrádot és a Kalemegdánt (a város erődítményét), majd ágyúzni kezdik. Ismeri természetesen az állomásfőnököt is, és noha teljes a sötétség a pályaudvaron, két vasúti lámpás fényénél és a főnök engedelmével a vasúti távírószobából leadja tudósítását Pestre, Az Est szerkesztőségének. Majd hajnali ötkor átsiet a postára, hogy telefonon kiegészítse az addigit a legfrissebbekkel, hogy a szerkesztőség és az olvasó képben legyen. Reggel hétre jár az idő július 29-én. Ébredeznek a kollégák. Elkéstek. Az egész világ Az Est tudósítójától tudja meg, hogy kitört a világháború.

Forrás: Budapest, Budapest Főváros Levéltára, Történelem Klub

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.