A filmrendezői szakma meglehetősen férfiközpontú, a művelői között meghökkentően kicsi a nők aránya — ha azonban valaki színésznőként már sokmindent elért a szakmában, könnyebben lehetőséget tud kapni a kamera másik oldalán is. Liv Ullmann és a mozikban debütáló Julie kisasszony kapcsán összegyűjtöttük a jelen legfontosabb színész-rendezőnőit.

Angelina Jolie

Színésznői karrierje csúcsán szupersztár volt, a legmenőbb filmcsillagok egyike, első számú szexszimbólum — aztán váltott, és inkább a családjával, az egészségügyi problémáival és a rendezéssel teltek az elmúlt évei: 2010 óta csak egyetlen filmben szerepelt. Viszont rendezett kettőt is, mindkettő háborús dráma: A vér és méz földje részben hazánkban forgott, a Rendíthetetlent pedig idén februárban mutatták be a mozik. Jolie rendezéseinek fogadtatása eddig meglehetősen felemás, talán ezért is döntött úgy, hogy a következőben (By the Sea) mindent bevet majd: főszereplőnek mindjárt saját magát és férjurát, Brad Pittet.

Drew Barrymore

Cuki gyerekszínészként lett ismert, balhés hollywoodi tiniként folytatta, aztán komoly felnőtt színésznő lett belőle — egy ideje pedig nem csak szerepel a filmekben, de készíti is őket. Elsősorban producerként, többek között a Donnie Darko és a Charlie angyalai megszületését is felügyelte ilyen minőségben. De a rendezést is kipróbálta: a Hajrá Bliss! csajos-görkoris felnövéstörténete ígéretes és helyes filmecske volt, ha mélyebb nyomokat nem is hagyott.

Sofia Coppola

Színésznőként kevésbé volt ismert, elsősorban a papa (Francis Ford Coppola) filmjeiben szerepelt, például A keresztapa III.-ban, ahol Al Pacino tragikus sorsú lányát alakította. Rendezőként viszont listánk szereplői közül a legfelkapottabb, még akkor is, ha a karrierje lefelé ívelő tendenciát mutat: a figyelemfelkeltő Öngyilkos szüzek után remekművet alkotott és Oscar-díjig jutott az Elveszett jelentéssel, majd jött a kissé félresikerült Marie Antoinette, azóta pedig ugyanannak a témának az egyre érdektelenebb kifejtései a Made in Hollywoodban és a Lopom a sztáromban.

Jodie Foster

Szintén nagyon fiatalon kezdett színészkedni és lett sztár a Taxisofőr kiskorú prostijának szerepében — majd sok-sok filmmel a háta mögött, a harmincas éveiben belevágott a rendezésbe is: a Más, mint a többiek és az Egy békés családi ünnep című filmekben egyaránt családi ügyeket és viszonyokat állított a középpontba. Majd egy hosszú szünet következett, és néhány éve A hódkóros bizarr depresszió-drámájával tért vissza rendezőként (és rehabilitálta vele Mel Gibsont), a következő, most forgó filmje pedig egy rendkívül érdekesnek tűnő, televíziós környezetben játszódó túszdráma lesz George Clooneyval (Money Monster).

Julie Delpy

A Három szín-trilógia Dominique-jaként és a Mielőtt felkel a Nap Celine-jeként lett ismert a kilencvenes évek elején, színésznőként pedig azóta is aktív, noha egyre inkább a rendezéssel foglalkozik már. Sajátos humorú és hangú filmjei (2 nap Párizsban, Francia hétvége) nyomán szokták a „női Woody Allennek" is hívni, de egy történelmi dráma is belefért a repertoárba, méghozzá a magyar Báthory Erzsébetről (A grófnő).

Sarah Polley

A Váratlan utazás vörös hajú kislánya mára az egyik legizgalmasabb kortárs filmrendezővé vált, aki 2010 óta már nem is vállal színésznői munkákat, így vélhetően végleg elköteleződött a kamera másik oldalán. Az Egyre távolabb és a Volt egy tánc egyaránt érzékeny rendezésről árulkodó, a szerelem természetét körüljáró alkotás, az Apáim története című dokumentumfilmben pedig Polley a saját családjának múltbeli titkait tárja fel, megrázó módon.

Liv Ullmann

A hatvanas-hetvenes évek európai filmművészetének egyik legfontosabb színésznője, Ingmar Bergman egykori múzsája már jóval elmúlt ötven, mikor rendezni is kezdett, és azóta is csak ritkán teszi: legutóbbi rendezése, a Hűtlenek óta például 14 év telt el. Most viszont itt a Julie kisasszony, melyben Strindberg drámáját vitte filmvászonra Ullmann olyan sztárokkal, mint Colin Farrell és Jessica Chastain — egy szexualitástól fűtött tiltott viszony történetét elmesélve.