Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij kétségkívül az orosz irodalom egyik legnagyobb alakja, akinek szenvedélyes, ám nagyon kegyetlen élete volt. 

Az író 200 évvel ezelőtt, 1821. november 11.-én született, ennek alkalmából hoztunk 5 érdekességet, amelyeket kalandos életéről eddig biztosan nem tudtál.

Halálra ítélték, de az akasztófa alól mégis megmenekült

I. Miklós cár idejében a nép adott keretekben gondolkodhatott: meg volt határozva, hogy miről lehet és miről nem, a másképp gondolkodókat pedig szankcionálták. Ekkortájt Dosztojevszkij egy olyan irodalmi körben vett részt, amelynek célja a társadalom megreformálása volt. Betiltott irodalmi műveket olvastak, azokról fejtették ki a véleményüket. Szó volt továbbá olyan tiltottnak számító témákról, mint a cenzúra és a jobbágyrendszer eltörlése. Azonban a csoportosulásukat leleplezték és halálra ítélték őket.

Az akasztófa alatt megtudta, hogy mi lesz a büntetése: 4 évre szibériai munkatáborba küldték, s ez akkortájt felért a halállal. Az  író élete legszörnyűbb éveit élte át ebben az életszakaszában, a munkatáborban a rabokat megalázták, kegyetlenkedtek velük. Későbbi műveiben felhasználta az ott szerzett tapasztalatokat, karakterei őrzik az átélt iszonyú emlékeket, traumákat.

Mi lenne, ha nem halnék meg?! Mi lenne, ha visszanyerném az életet?! Micsoda végtelenség?! És ez mind az enyém lenne! Akkor minden percet örökkévalósággá változtatnék, nem vesztegetnék el semmit, minden percet számon tartanék, és egyet sem fecsérelnék el hiába! - Dosztojevszkij

Fjodor DosztojevszkijForrás: Sputnik via AFP/RIA Novosti/Pavel Balabanov

Fiatalon, 25 évesen jelent meg első regénye

Az író nemesi családból származik, így azon kiváltságosok közé tartozott, akik a századforduló környékén tanulhattak. Apja hatására Szentpétervárra, a Hadmérnöki Intézetbe került, ahol az irodalommal alig foglalkozhatott. 1841-ben tisztté avatták, de végül – mint az sejthető – nem ezt a pályát választotta. Annak érdekében, hogy az irodalommal foglalkozhasson, először francia műveket fordított oroszra, de a szabad alkotás érdekében később lemondott erről a biztos bevételi forrásról. Első munkája 1845-ben jelent meg Szegény emberek címmel, amelyről joggal tartják, hogy az első orosz társadalmi regény.

Szenvedélyes szerelmi életének köszönheti múzsáit

Sokszor kellett új életet kellett kezdenie, ám az újrakezdést az életét átszövő szerelmi szálak nem könnyítették meg. A nála 20 évvel fiatalabb Apollinarija Prokofjevna Szuszlovával szenvedélyes szerelem fűzte össze: hol a mennyet, hol a poklot élték meg együtt. Dosztojevszkij végül megkérte Polina kezét, ám a nő visszautasította az író ajánlatát. Ez a szerelmi csalódás Dosztojevszkij egész művészetére kihatott: világhírű regényeiben Polináról mintázta azokat a női alakokat, akik nyomorba és boldogtalanságba taszítják a férfit. A kapcsolat élete végéig kísértette őt, szinte megszállottá tette.

Az első igazi szerelmet csak 45 évesen élte meg. A játékos című munkáját 25 nap alatt kellett megírnia, így küldtek segítségül egy gyorsírónőt Anna Grigorjevna Sznyitkina személyében. A nő feláldozta teljes vagyonát annak érdekében, hogy Dosztojevszkij anyagi helyzete rendbe jöjjön. Végül az író feleségül kérte a nála 25 évvel fiatalabb nőt.

Anna Dosztojevszkaja, Dosztojevszkij feleségeForrás: Sputnik via AFP/Cheprunov

Szerencsejáték-függőség

1864-ben Dosztojevszkij mélyponton volt: meghalt az első felesége, a bátyját is elveszítette, és beszüntették a lapot, ahol dolgozott. Fájdalmában a szerencsejáték rabja lett; eluralkodott rajta játékszenvedély, ugyanakkor ennek köszönhetően született meg a – fent említett – A játékos című műve. Tudjuk, hogy nincsenek véletlenek: hiszen, ha az uzsorás cég nem küld számára gyorsírónőt, akkor nem ismeri meg későbbi feleségét, Annát.

Epilepsziában szenvedett

Dosztojevszkij zseniális író volt, ám számos testi betegséggel küzdött egész életében. Rossz egészségi állapotára már ifjúkorában utaltak jelek; az első grand mal rohamai már 18 éves korában jelentkeztek. Miután Szibériába került, a rossz lelkiállapottal a rohamai is súlyosbodtak. Hazatérését követően katonai szolgálatot kellett teljesítenie, de betegségei miatt hamar elbocsátották. Dosztojevszkij összességében teljes életet élt, ám gyenge fizikai állapota, súlyosbodó betegségei miatt korán,1881-ben meghalt. Mindössze 59 évet élt.