Amikor a mozi színpadra megy – 7 felejthetetlen film a színház világáról

film színház mozi Charlie Chaplin Mephisto
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő – Shakespeare örökbecsű megállapítása a mozi világára is igaz, pláne azokra a filmekre, amelyek színházi közegben játszódnak. A frissen bemutatott Ecc, pecc, ki lehetsz? apropóján listára gyűjtöttük közülük a legemlékezetesebbeket.

Rivaldafény (1952)

Charlie Chaplin bajusz nélkül? Bizony, ilyen is előfordult, ha nem is a klasszikus korszakában, hanem később, amikor szó szerint és képletesen is levette a maszkot. A gyönyörű időskori elégiáját jelentő Rivaldafényben egy kiöregedett színpadi komikust alakít, aki a szárnyai alá vesz egy fiatal balerinát, miközben szembenéz az idő múlásával – az alábbi zseniális jelenetben öreg barátja és egykori némafilmes riválisa, Buster Keaton oldalán.

Mephisto (1981)

„De hát én csak egy színész vagyok!" – hányszor, de hányszor hivatkoztak a történelem során a különféle diktatúrák kiszolgálói hasonló érvekkel, amikor szembesítették őket azzal, miként járult hozzá a tevékenységük mások elnyomásához. Szabó István alkotása a legjobb külföldi film kategóriájában 1982-ben nyert Oscar-díjat;a Klaus Mann regényéből készült film a náci Németország ünnepelt színészének sorsdrámáját mutatja be: mennyire maradhat független a művészet a politikától? Honnantól válik valaki a rendszer lekötelezettjévé? Eladhatja-e az művész a lelkét az alkotás érdekében?

A turné (1993)

Bereményi Géza kultfilmje egy nyári hakniturnéra összeálló alkalmi színtársulat utazását meséli el, benne a szerep kedvéért drabálisra felhízott, kopasz Eperjes Károllyal a Húzónév főszerepében, de olyan további nevekkel is, mint Törőcsik Mari, Cseh Tamás, vagy Benedek Miklós. A laza szerkezetű film epizódjai a rendszerváltás utáni vadkapitalizmus Magyarországán kalauzolnak végig minket, miközben a színészlét természetéről kapunk mindennél érzékletesebb bemutatót, örökbecsű mondatok társaságában.

Szerelmes Shakespeare (1998)

A színház történelmének tán' legnagyobb alakjának életéről a tudásunk sok fehér folttal tarkított, épp ezért szabadabb fantáziával lehetséges hozzányúlni, ezt használta ki a kilencvenes évek végén ez az Oscar-díjas romantikus komédia. A korabeli színház közegét érzékletesen ábrázoló film sztorija szerint a Rómeó és Júlia valójában önéletrajzi mű, melyben a saját szerelmét írta színpadra Shakespeare.

Dogville (2003)

Különleges tétel, egyfajta kakukktojás a listánkon a Dogville, aminek a cselekményében szó sincs színházról, viszont az egész film egy színpadon játszódik. Ez a helyszín ebben a változatban egy stilizált tér, ami egy falu közösségét tárja elénk, és ebbe a közösségbe érkezik meg idegenként a Nicole Kidman alakította főhősnő, hogy aztán közkedvenccé, majd áldozattá váljon. Elidegenítő, posztmodern film-színházi játék, ami közben mégis a szívbe tud marni.

Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (2014)

Alejandro González Iñárritu Oscar-díjas alkotása egy kiöregedett filmsztár kapuzárási, és egyben alkotói pánikját meséli el egy színházi premier előtti három nap történéseibe foglalva, látszólag vágás nélküli, bravúros formanyelven. A főszerepben pedig egy kiöregedett filmsztár, Michael Keaton remekel.

Ecc, pecc, ki lehetsz? (2022)

A szeptember 29-én mozikba kerülő Ecc, pecc, ki lehetsz? a klasszikus Agatha Christie-féle krimi hagyományait vegyíti a londoni West End legendás színházi közegével és fanyar humorral. A bemutatóra készülő színtársulat körében elkövetett gyilkosság utáni nyomozás egyben alámerülés a színházi világ titkaiba is egy szokatlan nyomozó és még szokatlanabb segédje számára.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.