Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő – Shakespeare örökbecsű megállapítása a mozi világára is igaz, pláne azokra a filmekre, amelyek színházi közegben játszódnak. A frissen bemutatott Ecc, pecc, ki lehetsz? apropóján listára gyűjtöttük közülük a legemlékezetesebbeket.
Rivaldafény (1952)
Charlie Chaplin bajusz nélkül? Bizony, ilyen is előfordult, ha nem is a klasszikus korszakában, hanem később, amikor szó szerint és képletesen is levette a maszkot. A gyönyörű időskori elégiáját jelentő Rivaldafényben egy kiöregedett színpadi komikust alakít, aki a szárnyai alá vesz egy fiatal balerinát, miközben szembenéz az idő múlásával – az alábbi zseniális jelenetben öreg barátja és egykori némafilmes riválisa, Buster Keaton oldalán.
Mephisto (1981)
„De hát én csak egy színész vagyok!" – hányszor, de hányszor hivatkoztak a történelem során a különféle diktatúrák kiszolgálói hasonló érvekkel, amikor szembesítették őket azzal, miként járult hozzá a tevékenységük mások elnyomásához. Szabó István alkotása a legjobb külföldi film kategóriájában 1982-ben nyert Oscar-díjat;a Klaus Mann regényéből készült film a náci Németország ünnepelt színészének sorsdrámáját mutatja be: mennyire maradhat független a művészet a politikától? Honnantól válik valaki a rendszer lekötelezettjévé? Eladhatja-e az művész a lelkét az alkotás érdekében?
A turné (1993)
Bereményi Géza kultfilmje egy nyári hakniturnéra összeálló alkalmi színtársulat utazását meséli el, benne a szerep kedvéért drabálisra felhízott, kopasz Eperjes Károllyal a Húzónév főszerepében, de olyan további nevekkel is, mint Törőcsik Mari, Cseh Tamás, vagy Benedek Miklós. A laza szerkezetű film epizódjai a rendszerváltás utáni vadkapitalizmus Magyarországán kalauzolnak végig minket, miközben a színészlét természetéről kapunk mindennél érzékletesebb bemutatót, örökbecsű mondatok társaságában.
Szerelmes Shakespeare (1998)
A színház történelmének tán' legnagyobb alakjának életéről a tudásunk sok fehér folttal tarkított, épp ezért szabadabb fantáziával lehetséges hozzányúlni, ezt használta ki a kilencvenes évek végén ez az Oscar-díjas romantikus komédia. A korabeli színház közegét érzékletesen ábrázoló film sztorija szerint a Rómeó és Júlia valójában önéletrajzi mű, melyben a saját szerelmét írta színpadra Shakespeare.
Dogville (2003)
Különleges tétel, egyfajta kakukktojás a listánkon a Dogville, aminek a cselekményében szó sincs színházról, viszont az egész film egy színpadon játszódik. Ez a helyszín ebben a változatban egy stilizált tér, ami egy falu közösségét tárja elénk, és ebbe a közösségbe érkezik meg idegenként a Nicole Kidman alakította főhősnő, hogy aztán közkedvenccé, majd áldozattá váljon. Elidegenítő, posztmodern film-színházi játék, ami közben mégis a szívbe tud marni.
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (2014)
Alejandro González Iñárritu Oscar-díjas alkotása egy kiöregedett filmsztár kapuzárási, és egyben alkotói pánikját meséli el egy színházi premier előtti három nap történéseibe foglalva, látszólag vágás nélküli, bravúros formanyelven. A főszerepben pedig egy kiöregedett filmsztár, Michael Keaton remekel.
Ecc, pecc, ki lehetsz? (2022)
A szeptember 29-én mozikba kerülő Ecc, pecc, ki lehetsz? a klasszikus Agatha Christie-féle krimi hagyományait vegyíti a londoni West End legendás színházi közegével és fanyar humorral. A bemutatóra készülő színtársulat körében elkövetett gyilkosság utáni nyomozás egyben alámerülés a színházi világ titkaiba is egy szokatlan nyomozó és még szokatlanabb segédje számára.