Mi mindent rejt a legnagyobb forgalmú fővárosi könyvtárnak helyet adó palota épülete? Ki volt a névadó Szabó Ervin? Hogyan alakult könyvtár(hálózat) története? Pesti mesék cikksorozatunk legújabb darabjából minden kiderül.
Az épület
Az 1848. március 15-i eseményekről szóló közemlékezetnek nem igazán része az az információ, hogy a forradalom legfontosabb helyszínének számító Nemzeti Múzeum ekkoriban még a város szélén feküdt. A mögötte elterülő mai Palotanegyed (azaz a VIII. kerület Nagykörúton belüli részének) kiépülése csak a 19. század második felében zajlott le, akkor viszont meglehetősen gyorsan. Az itt álló épületeket szinte mind 1860 és 1890 között húzták fel, ezért is mutat olyan egységes képet ez a városrész. Ezeket az épületek pedig eredetileg a korabeli elit, vagyis arisztokraták és gazdag polgárok lakhelyéül szolgáló paloták voltak, ezért is viselte sokáig a közbeszédben a Mágnásfertály nevet a környék, amiből aztán a szalonképesebb Palotanegyed lett.
Ilyen palotaként épült meg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár mai főépülete is a mai Baross, Revicky és Szentkirályi utcák által közrefogott, háromszög alakú területen. Az építtető a Wenckheim Frigyes gróf, a tiszántúli vármegyékben százezer holdas nagyságrendű birtokokkal rendelkező földesúr és országgyűlési képviselő volt, akinek ókígyósi kastélyát maga Ybl Miklós tervezte. A család fővárosi tartózkodásainak idejére szánt palotát is Ybl tervezésében akarták megvalósítani, de az idős mester élete utolsó éveiben már nem tudta vállalni a munkát, így a haza neobarokk építészet egyik jelese, Mening Artúr életművének csúcsa lett a Wenckheim-palota.
A gróf halála után, 1927-ben az örökösök eladták a fővárosnak a palotát, amibe négy évvel később költözött be a Fővárosi Könyvtár. Az épület utoljára 1998 és 2001 között esett át jelentős átalakításon és felújításon, amit a könyvtár megnövekedett látogatószáma indokolt, és aminek az eredménye egy nemzetközi színvonalú, impozáns könyvtárpalota lett.
A névadó
Ma már Szlovákiához tartozik Szlanica falva, ahol 1877-ben megszületett Schlesinger Sámuel Ármin, aki később Szabó Ervin néven vált ismertté. Elszegényedett zsidó családból származott, de a rokonságban a kor értelmiségi elitjének tagjaival ismerkedhetett (mint az unokatestvér Polányi Mihállyal), és a taníttatásáról is gondoskodtak. Bécsben végzett jogi tanulmányokat, itt ismerkedett meg az anarchista eszmékkel, amiknek követőjévé és terjesztőjévé vált. Budapestre visszatérve a Népszava újságírója lett, Marx és Engels műveit fordította magyarra, majd szociológiával, statisztikával és könyvtártudománnyal kezdett el foglalkozni, ő vezette be az ún. ETO-rendszert, ami máig a könyvek nyilvántartásának legelterjedtebb hazai módszere. A Fővárosi Könyvtárnak a megalakulásától kezdve munkatársa volt, 1911-ben pedig az igazgatója lett. Ő kezdte meg az intézmény átszervezését egy nyilvános közkönyvtárrá, a távlati elképzelései között pedig mindaz ott szerepelt, amivé végül a FSZEK a későbbi évtizedekben vált.
Eközben végig hitt a baloldali világforradalomban, és politikailag is aktív maradt. Nem is kicsit: az első világháború alatt például Tisza István miniszterelnök ellen szervezett merényletet, ami végül csak a politikus lemondása miatt maradt el. Szabó Ervin fiatalon, mindössze 41 évesen hunyt el, az 1918-as spanyolnátha járvány egyik áldozataként. A Fővárosi Könyvtár 1946-ban vette fel a nevét.
A könyvtár
1903-ban döntött úgy a főváros közgyűlése, hogy létrehoz egy központi könyvtárat, két korábbi szakkönyvtár egyesítésével, valamint a további bővítéshez szükséges anyagi és személyi feltételek biztosításával. Az 1904-ben megnyitó könyvtár kezdő állományát képező 33 ezer kötet nagy részét demográfiai, statisztikai, közigazgatási és szociológiai szakkönyvek tették ki, ezt a törzsanyagot fejlesztette aztán tovább a Fővárosi Könyvtár. Szabó Ervin igazgatósága alatt nagy fejlődésen ment át, és közkönyvtárrá vált az intézmény, ami ekkor már a méltó épületét is kereste, és fiókkönyvtárakat is nyitott.
Az első világháború még keresztbe tett a nagyívű fejlesztési terveknek, de aztán a könyvtár megkapta a Wenckheim-palotát a fővárostól, ahol 1931-től várta az olvasókat. A második világháború után pedig a nagy közművelődési lázban a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár is fontos szerepet kapott, Nagy-Budapest 1950-es megszületése után kiépítve a kerületi fiókkönyvtárak rendszerét (sok esetben már régóta működő helyi könyvtárakat integrálva ebbe). Ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár a legnagyobb forgalmú magyar könyvtár, Budapest egyetlen közkönyvtár-hálózata, amit évente közel 300 ezer látogató keres fel.