Pesti mesék: egy anarchista egy grófi palotában alakította ki a főváros legfontosabb könyvtárát

Az épület

Az 1848. március 15-i eseményekről szóló közemlékezetnek nem igazán része az az információ, hogy a forradalom legfontosabb helyszínének számító Nemzeti Múzeum ekkoriban még a város szélén feküdt. A mögötte elterülő mai Palotanegyed (azaz a VIII. kerület Nagykörúton belüli részének) kiépülése csak a 19. század második felében zajlott le, akkor viszont meglehetősen gyorsan. Az itt álló épületeket szinte mind 1860 és 1890 között húzták fel, ezért is mutat olyan egységes képet ez a városrész.

Ilyen palotaként épült meg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár mai főépülete is a mai Baross, Revicky és Szentkirályi utcák által közrefogott, háromszög alakú területen. Az építtető a Wenckheim Frigyes gróf, a tiszántúli vármegyékben százezer holdas nagyságrendű birtokokkal rendelkező földesúr és országgyűlési képviselő volt, akinek ókígyósi kastélyát maga Ybl Miklós tervezte. A család fővárosi tartózkodásainak idejére szánt palotát is Ybl tervezésében akarták megvalósítani, de az idős mester élete utolsó éveiben már nem tudta vállalni a munkát, így a haza neobarokk építészet egyik jelese, Mening Artúr életművének csúcsa lett a Wenckheim-palota.

Az épület utoljára 1998 és 2001 között esett át jelentős átalakításon és felújításon, amit a könyvtár megnövekedett látogatószáma indokolt, és aminek az eredménye egy nemzetközi színvonalú, impozáns könyvtárpalota lett.

A névadó

Ma már Szlovákiához tartozik Szlanica falva, ahol 1877-ben megszületett Schlesinger Sámuel Ármin, aki később Szabó Ervin néven vált ismertté. Elszegényedett zsidó családból származott, de a rokonságban a kor értelmiségi elitjének tagjaival ismerkedhetett (mint az unokatestvér Polányi Mihállyal), és a taníttatásáról is gondoskodtak. Bécsben végzett jogi tanulmányokat, itt ismerkedett meg az anarchista eszmékkel, amiknek követőjévé és terjesztőjévé vált. Budapestre visszatérve a Népszava újságírója lett, Marx és Engels műveit fordította magyarra, majd szociológiával, statisztikával és könyvtártudománnyal kezdett el foglalkozni,

A Fővárosi Könyvtárnak a megalakulásától kezdve munkatársa volt, 1911-ben pedig az igazgatója lett. Ő kezdte meg az intézmény átszervezését egy nyilvános közkönyvtárrá, a távlati elképzelései között pedig mindaz ott szerepelt, amivé végül a FSZEK a későbbi évtizedekben vált.
Eközben végig hitt a baloldali világforradalomban, és politikailag is aktív maradt. Nem is kicsit: az első világháború alatt például Tisza István miniszterelnök ellen szervezett merényletet, ami végül csak a politikus lemondása miatt maradt el.

A könyvtár

1903-ban döntött úgy a főváros közgyűlése, hogy létrehoz egy központi könyvtárat, két korábbi szakkönyvtár egyesítésével, valamint a további bővítéshez szükséges anyagi és személyi feltételek biztosításával. Az 1904-ben megnyitó könyvtár kezdő állományát képező 33 ezer kötet nagy részét demográfiai, statisztikai, közigazgatási és szociológiai szakkönyvek tették ki, ezt a törzsanyagot fejlesztette aztán tovább a Fővárosi Könyvtár. Szabó Ervin igazgatósága alatt nagy fejlődésen ment át, és közkönyvtárrá vált az intézmény, ami ekkor már a méltó épületét is kereste, és fiókkönyvtárakat is nyitott.

A második világháború után pedig a nagy közművelődési lázban a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár is fontos szerepet kapott, Nagy-Budapest 1950-es megszületése után kiépítve a kerületi fiókkönyvtárak rendszerét (sok esetben már régóta működő helyi könyvtárakat integrálva ebbe).