Graffiti, avagy így vált az öncélú falfirkából elismert underground művészet

2019.01.17. 16:00

Hagyd ott a nyomod, üzeneted, véleményed házak, épületek falain, hogy azt bárki, aki arra jár, láthassa. Valóban csak ennyiről szólna a graffiti? Nos, leegyszerűsítve igen. Ám készítőiktől függ, hogy a járókelőket csodálattal vagy felháborodással töltik-e el a műveik. Nézzünk egy kicsit a graffitik mélyére.

A graffiti (az olasz graffiare szóból ered, amely karcolást jelent) az Egyesült Államokból származó fogalom. Jelentése: feliratok, spontán jellegű és üldözött, elítélt írásművek, amelyek tematikája általában politikai, erotikus, csúfoló rögtönzés, szélsőségesen leegyszerűsített általánosítás.

A graffiti az olasz graffiare szóból ered, amely karcolást jelentForrás: Getty Images/Dan Kitwood

Miért fest valaki egy ház falára?

A graffiti mögött ott munkálkodik a lázadás, a törvényen való felülemelkedés vágya, a „nyomot hagyok, tehát vagyok" érzés. Természetesen a korai falfirkáknak szimplán gyakorlati szerep jutott, bandák jelölték meg így a területüket, üzentek egymásnak. Vannak azonban azok a művészek, akik egyszerűen csak saját kezükbe veszik a lakókörnyezetük vagy más város, helység képének formálását.  A romos, elhagyott épületek falain való maradandó tevékenykedés elsődleges célja gyakran megmutatni, hogy mindenben ott rejlik a szépség lehetősége.

Az Alexamenosz-falfirka a római császári palotához csatlakozó épületben talált, falra karcolt durva rajz és feliratForrás: Wikipedia

Graffitivel már az ókorban is találkozhatunk – ilyen például a híres római Alexamenosz-falfirka. Tehát ez nem újfajta „hóbort", de mindenképp átalakulva tört be ismét, egyfajta folklórműfajként, amely a kezdetekben egyszerű szignózásból és rövid üzenetekből állt. Ezt követték a gúnyos írások, a halandzsák, a modern versek, az aforizmák, a tagek (területjelölő aláírások) és a festett rajzok, de a graffiti egyik válfajának tekinthetők a latrináliák is. A graffitik nem csupán külső homlokzatra, de épületek belső falaira, ajtóira is felkerülhetnek. Leggyakrabban festékszóróval, filccel dolgoznak az alkotóik, de nem ritka a festékhenger és a karcolás sem. 

Az 1960-as évek újfajta hullámot indítottak el a graffiti életében, divattá, egy új és monumentális önkifejező eszközzé avanzsálódott. Nagyobb teret kaptak a már-már festőien szép és érdekesen kidolgozott képek, amelyek szinte minden esetben többletjelentéssel bírnak. Az ilyen falfestmények alkotóinak többsége még ma is a névtelenség mögé bújik, hiszen tevékenységük illegális – már aki nem szabadon használható felületre fest –, de stílusukról és időnkénti aláírásukról beazonosíthatóak munkáik. Manapság már elismert művészekként tekintünk a valóban kiemelkedő graffitialkotókra, ilyen például Keith Haring és Banksy.

Keith Haring születésről, halálról és háborúról szóló alkotásai nagy hatással voltak az 1980-as évek New York utcai kultúrájáraForrás: Northfoto/ZUMA Wire/Lynn Goldsmith

Elismerésükben nagy szerepet játszott Brassai munkássága – Halász Gyula fotó- és filmművész, festő, író –, aki 1932-től Párizs utcáit járva kezdte el fotózni a kiemelkedő alkotásokat. Ezeket a képeket először 1956-ban, a New York-i Modern Művészetek Múzeumában állították ki. Sokan azonban még manapság is rongálásnak, vandalizmusnak tekintik, ez pedig az esztétikai értéket és művészi megvalósítást mellőző falfirkáknak köszönhető – hiszen a legtöbben csak ezekkel találkoznak. 

Ám a nemzetközi versenyek és kiadványok ellenére a graffiti tartja magát ahhoz, hogy az utcai szabadság részeként, egyfajta különleges, valamint tünékeny művészeti értékként definiálja magát, amely kívül áll az aktuális trendeken, miközben diktálja is azt – hiszen a graffiti köré az évek alatt egy egész popkultúra épült.

Kattints a képre, és nézd meg galériánkat:

Forrás: banksy.co.uk

Forrás: wikipédia

graffitiművészetfalfirkaUndergroundházváros