Ilyenek a nőt hülyítő szingli pasik! - Terézanyu írása

Mi csajok erre pofákat vágtunk, láttunk már elég meggyfán elég pókot, olyan pasikat, akik sportot űznek abból, hogy hülyítik a nőket. De még csak ez után következett a feketeleves: egy nyári hétvégén a pasi bulit rendezett és meghívta a barátnőnket is, velünk együtt.

A tágas, szépen berendezett pecóban nyoma sem volt nőnek. Még a fürdőszobát is tüzetesen megvizsgáltam, mint Sherlock Holmes, de sehol egy beszáradt körömlakk, sminklemosó pamacs vagy agyonfaragott szemceruza, márpedig ahol nő él, ott ezek mind fellelhetőek. De a barátaink váltig állították, hogy a nő igenis létezik. Csak éppen a pasi minden buliról elküldi. Gyanakodni kezdtem, hogy ilyenkor talán a hatalmas, beépített gardróbszekrénybe parancsolja be. Egy óvatlan pillanatban be is nyitottam, és ott találtam: nem a nőt, de ruháinak és blúzainak parfüm illatú tömkelegét.

Egyszer úgy alakult, hogy egy estébe nyúló munkahelyi megbeszélésük egy romkocsmában végződött, és mi is csatlakoztunk a társasághoz. Hogy hogy nem, Rozi plátói szerelme mellé ültem. A mobilja az asztalon hevert, kétpercenként kapta fel és pötyögött be egy SMS-t. Éppen ráláttam a kijelzőre: "Megtaláltam egy régi fényképedet a neten, micsoda bombázó voltál már akkor is! És csak előnyödre változtál. Nem is értem, hogy maradhat egy ilyen lány magára."

A fickó természetesen nem a barátnőmnek, hanem egy másik lánynak küldte az üzenetet - szintén az asztaltársaságból. Rozi barátnőmnek, hosszas tépelődés után, elmondtam, mit láttam. Szegény, majd' belebetegedett, ő is kénytelen volt szembesülni azzal, mit művel a pasi: hogyan hülyít több nőt egyszerre, miközben még otthon a gardróbban is várja a beépített csaja. Emlékszem, dühös voltam Rozira is: miért vagyunk mi nők, ilyen naivak, hogy néhány kedves gesztust, bókot és vallomást egy életre szóló kapcsolat kezdetének hiszünk?

Persze létezik az éremnek másik oldala is, a megrögzött hódítók gyakran kihívást jelentenek a nőknek, mondván, majd én megszelídítem, megmentem, megismertetem vele az igaz szerelmet. Legalább annyi esélyünk van rá, mint egy oroszlánt rávenni a vegetáriánus táplálkozásra.
Természetesen Rozinak is igaza volt, az elköteleződéstől való rettegés mögött valóban valamilyen trauma következtében kialakult súlyos önértékelési probléma áll (pl. pusztító anya-fia vagy apa-fia viszony, öröklődő családi minták, pl. apám is csalta anyámat), csak ez nem ad felmentést egy magát felnőttnek nevező embernek egy életen át.

A kényszeresen hódító pasik, ha el is köteleződnek, néhány elfogyasztott sör után egy buliban általában így közelítenek a becserkészendő zsákmányhoz: nagyon szeretem és tisztelem a feleségemet, de nem nekem találták ki a monogámiát. Ezt hallván érdemes fejvesztve menekülnünk, ha kedves az életünk.

És végül: tisztelet a kivételnek.