Fáj a kritika? Ez az 5 ok állhat mögötte

Kritizálni annyi, mint ítélkezni. Bár a vélemény lehet pozitív is, amikor a kritika szóba kerül, az többnyire negatív értékelést jelent. Hogy ki, hogyan reagál a kritikára, egyénfüggő, de bármilyen mértékben is érint meg valakit a bírálat csökkenti a komfortérzetet, és kihat az emberi kapcsolatokra. Hogy miért? Pszichológusok szerint a kritika különböző aspektusai adják meg a kérdésre a választ. 

5 ok, ami miatt rosszul érint a kritika

1. A kritika jellege

Ahogy már utaltunk rá, a kritikát az ember általában negatívan érzékeli, azt feltételezve, hogy azzal, hogy a másik rámutat egy hibájára, azzal azt üzeni, hogy a bírált személy alsóbbrendű. Holott a kritika lehet konstruktív is, amelynek a célja, hogy hozzájáruljon a fejlődésünkhöz. Ám ha szociális bizonytalanságok gyötörnek valakit, érezheti úgy, hogy a visszajelzés fő indítéka, hogy leminősítse őt, hogy kevesebbnek érezze magát a kritizálójánál, és talán másoknál is. 

2. A biztonság, mint alapvető érték sérülése

Akár személyes, akár szakmai kapcsolatról van szó, szükségünk van arra, hogy biztonságban érezzük magunkat benne. Ez egyszerűen része a (nagyrészt tudattalan) túlélési programozásunknak. Általánosan nehéz nem felháborodni azon, ha valaki negatívan értékel minket vagy egyszerűen csak valamelyik tulajdonságunkat, hajlamosak vagyunk elutasítani mindent, ami nincs összhangban azzal, ahogyan magunkat látjuk. Ezért bármi, ami kognitív disszonanciát okoz a preferált önképünkben, idegességet vált ki belőlünk.

3. Személyes fontosság és érték megkérdőjelezése

Ritkán fordul elő, hogy más kritikája egyenlő a kiközösítéssel vagy elutasítással, ám aki nem szereti önmagát, abból a kritika ilyen szélsőséges értelmezést is kiválthat. A túlreagálás a gyermekkorból eredhet, amikor a szülői kritika — hacsak nem tapintattal és visszafogottsággal adták elő — miatt az egyén azt érezhette, hogy alapvetően nem fogadják el, mert nem elfogadható. Az otthon érzése kiemelkedően fontos, hogy úgy érezzük, a családunkhoz tartozunk.

4. Negatív érzelmek kapcsolódása a vélt vagy valós kritikához

Kritikát kapni nem kellemes érzés, ez vitathatatlan, de ez nem azt jelenti, hogy nem lehet objektíven megvizsgálni a minket ért bírálatot. Ám van, akiből a kritika csak sértettséget és a megalázottság elkeserítő érzését váltja ki, és bosszúálló reakcióval — dühvel és agresszióval — igyekszik elhárítani ezeket az érzéseket. Ilyenkor azt érzékeli, hogy indokolatlanul vagy túlzóan megtámadták, és arra a következtetésre jut, hogy a másik nem objektív, sőt ellenséges érzelmeket táplál vele szemben. 

 De ez csak akkor történhet meg, ha a számunkra kedvezőtlen visszajelzést nem akarjuk azonnal és kényszeresen megcáfolni. 

5. Másokkal való versengés

Erősen versengő társadalomban élünk, a teljesítményünket folyamatosan másokéhoz hasonlítjuk. 

Az ember különösen érzékeny a tekintélyelvű személyiségekre, nemcsak a szülőkre, hanem a pedagógusok vélt felsőbbrendűségére is, már az óvodától kezdve. Függetlenül attól, hogy tágabb értelemben vett fejlődési környezetről van-e szó, konkrétan, amikor gyerekként az osztályteremben, vagy felnőttként a munkahelyen kritikát kapunk, az megemeli a szorongásszintünket. Attól félünk, hogy egyszerűen nem felelünk meg a követelményeknek. Sőt, különböző társas helyzetekben is aggódhatunk amiatt, hogy mások ellenszenvvel viszonyulnak hozzánk. Nem véletlen, hogy nagyon kevés ember érzi magát jól olyan környezetben, ahol megvan a lehetőség, hogy mások negatívan értékelik.

Mi a megoldás? 

Szakemberek szerint a legfontosabb, hogy ott legyünk önmagunk számára. Furcsán hangozhat, de fontos, hogy képesek legyünk megnyugtatni és támogatni önmagunkat. Nem önfejlesztésre van szükség, hanem önszeretetre, önelfogadásra és a pozitív életszemélet elsajátítására vagy visszanyerésére ahhoz, hogy újra objekítven lássuk a valóságot és önmagunkat, és azt mondhassuk: „képes vagyok kezelni a felmerülő problémákat és az engem ért kritikákat is, amelyeket meghallgatok, megvizsgálok, ha nem érzem jogosnak, elengedem, ha van benne némi igazság, beépítem”.