Botránykönyv leplezte le a királyi család mocskos titkát: kiderült, hogy tette tönkre Margit hercegnőt az anyakirályné

A The Telegraph beszámolója szerint a szerző azt feltételezi, hogy Erzsébet királynő húga, Margit hercegnő „láthatatlan fogyatékossággal” élhetett – a magzati alkoholszindróma (FAS) enyhébb formájával –, amely befolyásolhatta személyiségét, a döntéseit és a viselkedését is.

A magzati alkoholszindróma olyan, egész életen át fennálló állapot, amelyet az anya terhesség alatti alkoholfogyasztása okoz. A szindróma testi elváltozásokat, viselkedési problémákat és tanulási nehézségeket idézhet elő. Az írónő szerint bár Margit hercegnőnél nem jelentkeztek a betegségre jellemző arcvonások, több tünete – mint a hangulati ingadozások, a tanulási nehézségek, a fejfájásra való hajlam és az alacsony termet – utalhat a szindrómára.

Margit hercegnő tragikus sorsáról az édesanyja alkoholizmusa tehet

Köztudott, hogy az anyakirálynő (Bowes-Lyon Erzsébet brit királyné) a társasági élet egyik központi figurájaként gyakran fogyasztott alkoholt. A magzati alkoholszindrómát azonban csak 1973-ban azonosították hivatalosan, így abban az időben senki nem figyelmeztette a kismamákat az alkohol magzatra gyakorolt káros hatásaira.

Egy 1925-ös levelében, amelyet férjének írt, az anyakirálynő így panaszkodott a terhesség alatti érzéseiről: „A bor puszta látványától is felfordul a gyomrom! Egyszerűen elképesztő. Tragédia lenne, ha soha nem térne vissza az ivókedvem” – idézi a Telegraph.

A könyv hangsúlyozza, hogy arról nincs szó, hogy II. Erzsébet királynőn bármiféle fogyatékosság jelei mutatkoztak volna.

Margit hercegnő 2002-ben, 71 évesen hunyt el, miután éveken át különböző egészségi problémákkal küzdött – köztük többszöri agyvérzéssel. Fiatalabb éveiben fényűző, nyughatatlan életet élt, ezért a brit sajtó a „királyi család lázadójaként” is emlegette. Temperamentuma és viharos szerelmi élete éles ellentétben állt nővére, a királynő fegyelmezett és kötelességtudó magatartásával. A könyv Margit gyermek- és fiatalkorát vizsgálva idézi a hercegnő közvetlen környezetének tagjait, akik „pajkosnak”, „provokatívnak” és impulzív természetűnek írták le. Állításuk szerint gyakran indulatosan és nyersen mondta ki, amit gondolt.

1960-ban Margit hercegnő feleségül ment Anthony Armstrong-Jones fotóművészhez, ám házasságuk nem tartott sokáig: mindkét felet hűtlenséggel vádolták, és Margit 1974-ben idegösszeomlást kapott. A pár végül 1978-ban elvált.

Secrest a könyvében idézi Dr. Kenneth Jones kutatásait is, aki a magzati alkoholszindróma azonosításában kulcsszerepet játszott. A szerző Margit élettörténetét olyan személyekével veti össze, akiknél valóban diagnosztizálták a betegséget – kizárólag nyilvános forrásokra és tudományos elméletekre támaszkodva. Fontos azonban hangsúlyozni: a könyv állításait semmilyen hivatalos diagnózis vagy orvosi bizonyíték nem támasztja alá. A magzati alkoholszindróma pusztán elméleti magyarázatként jelenik meg Margit hercegnő életének és viselkedésének megértéséhez.