Bemutatkoztak a Harry Potter új színészcsemetéi − Ezt gondolom róluk régi rajongóként

Amikor először megláttam a TikTokon a Warner Bros. videóját az új Harry Potter-sorozat főszereplőivel, valami furcsa, bizsergető érzés fogott el. Valami gyomorszorító nosztalgia és a „ne nyúlj hozzá, ez már tökéletes” típusú féltés között. Tudod, mint amikor meglátod, hogy újraforgatják a kedvenc gyerekkori mesédet, de CGI-elefántokkal és olyan szereplőkkel, akik gyanúsan úgy néznek ki, mintha egy Alfa-generációs fiatal telefonjából léptek volna ki. Na, valahogy így éreztem.

Egy Harry Potter generáció szava: új színészek, régi varázslat – És egy kis belső zokogás

Szóval én még abból a korból vagyok, ahol a varázslat nem csak a könyvekben élt. Mi még nem tudtuk egy kattintással újraindítani a világot. Helyette vártuk a következő könyvet hónapokig, és sorban álltunk a moziban, hogy lássuk, milyen lett a filmes varázslat. 

Én konkrétan még furább gyerek voltam. Olyan, aki előbb megnézte a filmet, és utána olvasta el a könyvet. Igen, tudom, ez szinte szentségtörés a nagy rajongói kódex szerint, de nekem így működött. A könyvekben olyan volt, mintha a filmek bővített rendezői változatát látnám a fejemben. Részletesebb, gazdagabb, mélyebb. És ami a legfontosabb: személyesebb.

Ezért is olyan nehéz most feldolgozni, hogy új színészek, új arcok, új hangok érkeznek ugyanabba a történetbe.

A sorozat, amit nem is tudom, hogy kértem-e

A HBO és a Warner Bros. már tavaly bejelentette, hogy jön a Harry Potter reboot. Ezúttal sorozat formájában, évadonként feldolgozva egy-egy könyvet. Első reakcióm? Valahol a „miért ne?” és a „de minek?” között volt. A varázsvilág hatalmas, tele van kiaknázatlan történetekkel – Voldemort fiatalkora, Dumbledore családja, a Nagy Háború utáni újjáépítés, vagy akár Hagrid gyermekkorának félóriási drámája.

Ehelyett megkapjuk ugyanazt a történetet újra, csak úgy, hogy más emberek mondják el. Mintha valaki újraszinkronizálná a gyerekkori hangoskönyvedet egy AI-generált hanggal. Technológiailag szuper, de hol van az érzelem?

Az új szereplők: ígéretes, de idegen

És most itt vannak. Harry, Hermione, Ron. Kicsik, aranyosak, láthatóan tehetségesek. A bemutatkozó videóban már most érződik, hogy értik a karakterek súlyát, és szeretettel viszonyulnak hozzájuk. Mégis… valami nem stimmel. Harry nem Daniel Radcliffe. Nincs az a világítóan kék tekintet, amitől még a baziliszkusz is megijedne. Hermione nem Emma Watson. Más a mimikája, más a hangja, más az egész kisugárzása. Ron pedig… hát, vöröses... akar lenni. Ez már valami.

Tényleg mindannyian ügyesek, és valószínűleg a maguk módján szerethetőek lesznek. De egyelőre olyan érzésem van, mint amikor valaki eljátssza a kedvenc TikTok-trendedet, de nem érzi a ritmust. Technikai szinten rendben van – de a varázs? Az még nem jött át.

Egy törött varázsgömb

Valahol legbelül tudtam, hogy ez a nap eljön. Az új generációnak kell egy új Harry Potter. Egy olyan, amit heti bontásban nézhetnek, amit a közösségi médiában elemeznek képkockáról képkockára. Nekik ez lesz a Harry Potter-élmény. És ez így is van jól.

De a miénk? A miénk talán már csak emlék marad. Egy régi filmes világ, amit DVD-n néztünk újra és újra. Ahol a varázslat még analóg volt – a papíron, a vetítővásznon, és legfőképp bennünk.

Most, hogy újraindítják ezt az egészet, kicsit olyan érzésem van, mintha valaki megkarcolta volna a memóriám üveggömbjét. Ott van még a kép, de már nem látom olyan tisztán. És bármennyire is szeretném visszatekerni az időt, már nem fogom ugyanúgy látni. De azért várom. Persze, hogy várom.

Mert Potterhead, az Potterhead marad. Akkor is, ha már felnőtt, számlákat fizet, és néha hátfájásra panaszkodik. És ha van egy új ajtó, ami Roxfortba vezet, akkor mi természetesen belépünk rajta – még ha közben szorítjuk is a régi kulcsot a markunkban.

Talán meglepnek majd. Talán újra beleszeretek ebbe a világba. Talán lesz egy jelenet, ami ugyanúgy megérint, mint anno Dobby búcsúja. Mert a varázslat – ha jól csinálják – örök.

Szóval ott leszek. Nézni fogom. És közben nosztalgiázom. És ha valamelyik rész végén elered a könnyem… nos, azt a baglyoknak fogom tulajdonítani.