With love, Meghan kritika: cukorsokk, kínos vendégek és egy királyi imposztor

Az igazat megvallva, nehezen vettem rá magam, hogy belekezdjek a With love, Meghan második évadába. Az első évad akkora katyvasz volt, hogy még a Netflix is elszégyelte magát. Tudjátok, az a fajta sorozat, amitől az ember egyszerre kap vizuális cukorsokkot és lelki gyomorrontást. A színes-szagos sütik, a pasztellszínű teáscsészék és a erőltetett „angolos” hangulat egy óvodás zsúr afterjára hasonlított.

With love, Meghan kritika: amikor a cukormáz keserű lesz

De mielőtt a sorozat mélyére ásnánk, miről is szól a műsor? A koncepció papíron ígéretes. Meghan Markle háziasszonyként – stílusosan berendezett, csillogó konyhában – vendégeket fogad, közben süt, teázik, dekorációt készít és nagyjából azt próbálja hozni, amitől az angol lifestyleshow-kat szeretni lehet. Kis konyhai trükkök, könnyed beszélgetések, színes édességek és sok-sok báj – ez lenne a recept. Legalábbis a terv szerint.

Úgy voltam vele, hogy sok még egy esélyt az első évad után, hiszen szeretem a nagyon brit, sütögetős, teázgatós, lassú műsorokat. A probléma csak az, hogy Meghan, a házigazda, láthatóan nem ugyanazt a receptet olvasta, mint mi, nézők. 

A gond az, hogy a sokszor még a vendégei sem tudják, hogyan reagáljanak – és tegyük hozzá, hogy a meghívottjai is meglehetősen vegyes társaság. Ami papíron könnyed, baráti beszélgetésnek tűnne, a képernyőn gyakran kellemetlen percekké válik. Ráadásul több interakció inkább nekünk, nézőknek fáj. Ez az a fajta kínos hangulat, amikor egy vacsorán valaki túl hangosan mesél egy nem vicces sztorit, és mindenki zavartan kortyolja a borát.

Meghan persze próbálkozik. Néha úgy tűnik, hogy tényleg szeretne belehelyezkedni a „szomszédság kedves anyukája” szerepbe, aki sütit süt, nevetgél, és közben beleszór egy kis angol bájt. Csakhogy a gesztusai és a tónusa gyakran inkább azt sugallják, hogy ő itt a „felsőbbrendű, királyi státuszából leereszkedő” háziasszony. És ez nem laza, nem humoros, hanem egyenesen feszengős. És megjegyezném, hogy akiben tényleg királyi vér csordogál, meg sem jelenik a műsorban. 

A legnagyobb irónia, hogy tényleg szeretem az efféle brit főzős sorozatokat. Rajongok a kicsit fanyar humorért, a karcos megjegyzésekért, a teafőzők fölött kialakuló jópofa beszélgetésekért. De a With love, Meghan után komolyan elbizonytalanodtam, hogy van-e kedvem újra hasonlókba kezdeni. Ez a show pont azt a varázst vette el, amiért beleszerettem ebbe a műfajba.

És akkor beszéljünk a pozitívumokról is, hogy ne tűnjek teljesen szőrösszívűnek. A felvételek, a képi világ tényleg gyönyörű. A kameramunka profi, a fények meseszépek, a sütik, teák és konyhai kellékek szinte túl tökéletesek. Ezért jár is a két pont a tízből. De sajnos a csillogó felszín mögött nincs tartalom, nincs íz - csak sok cukor, amitől az ember inkább elfordul, mint hogy még egy falatot kérjen.

Értékelés: 10/2