Meghalt Claudia Cardinale, a Volt egyszer egy Vadnyugat gyönyörű Jill McBainje

Nyolcvanhét éves korában elhunyt Claudia Cardinale francia-olasz színésznő, a hatvanas-hetvenes évek egyik legnépszerűbb filmcsillaga. A színésznő a Párizs közelében fekvő Nemours-ban halt meg.

Claudia Cardinale minden idők egyik legnagyobb olasz színésznője volt

A tunéziai születésű Claudia Cardinale olyan nagy nevekkel forgatott, mint Luchino Visconti, Federico Fellini, Richard Brooks, Henri Verneuil és Sergio Leone. "Egy szabad és inspiratív nő örökségét hagyja ránk, mind nőként, mind művészként" - írta ügynöke, Laurent Savry közleményében. 

 "Minden idők egyik legnagyobb olasz színésznője" távozott az élők sorából - emlékezett meg róla Alessandro Giuli olasz kulturális miniszter. "Az olaszos finomság és a különleges szépség megtestesítőjeként hosszú karrierje során több mint 150 filmben játszott, amelyek közül számosat a szerzői filmek remekműveiként tartanak számon" - írta. "Világszerte ismert volt, és kivételes tehetségével inspirálta a 20. század legfontosabb rendezőit" - tette hozzá. "Gyönyörű volt, egyszerű, nem komplikált, de amikor a kamera forgott, szeretetteljes mosollyal és tekintettel ragyogott, amit rekedt hangja még jobban kiemelt. A nagyok dicsőítették, ő pedig szolgálta őket, mi pedig őszintén szerettük ezt a gyengéd embert" - fogalmazott Gilles Jacob, a cannes-i fesztivál korábbi elnöke.

A velencei filmfesztiválon figyeltek fel rá

A filmcsillag Claude Joséphine Rose Cardinale néven 1938. április 15-én Tuniszban született, szicíliai emigráns szülők legkisebb gyermekeként, anyanyelve a francia, a tunéziai arab és az olasz szicíliai nyelvjárása. Szülei lányukat tanári pályára szánták, de Claudia inkább a színpadra vágyott. Tizennyolc éves korában megnyerte a tunéziai olasz filmhét alkalmából rendezett "legszebb tuniszi olasz lány" szépségversenyt. Jutalomként a velencei filmfesztiválra utazhatott, ahol több producer is felfigyelt rá és az olasz film fővárosába, a Cinecittába csábították.

Cardinale a statisztaszerepek után komolyabb felkéréseket is kapott, de ekkoriban még nem beszélhetett a saját hangján: akcentusa és megjelenésével éles ellentétben álló mély hangja miatt sokáig szinkronizálták. Rövidesen olyan rendezőkkel dolgozott, mint Mauro Bolognini (A szép Antonio, 1960), Luchino Visconti Rocco és fivérei (1960), majd A párduc című alkotásában (1963) is fontos szerepet bízott rá Alain Delon oldalán, 1962-ben a Magyarországon is hatalmas sikert arató Cartouche című francia-olasz kalandfilmben szerepelt Jean-Paul Belmondo partnereként.

Cardinalénak Fellini Nyolc és fél című filmje lett lett az útlevele Hollywoodba

Kedvenc direktora Fellini volt, akiről annak halála után is rajongva nyilatkozott. Ők ketten remekül kijöttek egymással, olyannyira, hogy Fellini volt az első, aki a Nyolc és fél című alkotásban nem szinkronizáltatta a hangját. Cardinalénak ez a film lett az útlevele Hollywoodba, ekkor már olyan dívákkal emlegették egy lapon, mint Brigitte Bardot vagy Sophia Loren, egy ideig Amerika Európa között ingázva élt. 

A Volt egyszer egy Vadnyugatból ismerik a legtöbben

A pályája csúcsán már csak C. C.-ként emlegetett színésznőt a legtöbben minden bizonnyal Sergio Leone 1968-as klasszikus spagetti-westernjében, a Volt egyszer egy Vadnyugatban látták, ahol egy volt prostituáltat alakított.  

Az új évezred elején a színpadon is kipróbálta magát, előbb Párizsban lépett a világot jelentő deszkákra, majd Olaszországban is tett egy színházi turnét, Luigi Pirandello egyik darabjával. 2010-ben a Signora Enrica című filmben egy idős olasz nőt alakított, aki egy török cserediákot fogad be, 2012-ben Jeanne Moreau partnere volt a Gebo és az árnyék című, a kritika által rendkívül kedvezően fogadott filmdrámában. 2014-ben az Emma Thompson által rendezett Effie Gray című történelmi drámában, a következő évben a habkönnyű amerikai Minden út Rómába vezet című romantikus komédiában vállalt szerepet. Pályafutása során számos díjjal jutalmazták, az egyik legrangosabb a 2002-es Berlinale Arany Medve életműdíja.