Egy most megjelent könyv szerint Károly király – még trónörökösként – valósággal pánikba esett, amikor 2012-ben kiderült, hogy Vilmos herceg és Katalin hercegné az első gyermeküket várják. A leendő nagyapa nem a baba neme, hanem a monarchia jövője miatt aggódott. A Power and the Palace című könyv szerint Károly attól tartott, hogy ha első unokája lány lesz, az a brit uralkodói hagyományok változásához vezethet – különösen a királyi öröklés szabályainak éppen akkoriban tervezett módosítása miatt.

Forrás: Getty Images
Az író, Valentine Low, aki korábban királyi tudósítóként dolgozott, részletesen bemutatja, hogyan fogadta Károly király a hírt, hogy hamarosan nagypapa lesz. A könyv szerint az akkor még walesi hercegként ismert trónörökös legfőbb aggodalma az volt: mi történik akkor, ha a gyermek lány lesz – és egyszer uralkodó válik belőle.
De hát Erzsébet királynő is nő volt – miért lett volna ez probléma?
A válasz az öröklési rend történelmi hagyományaiban keresendő. Évszázadokon át a trón elsődlegesen a férfi örökösökre szállt – még akkor is, ha lett volna idősebb lánytestvér. Erzsébet királynő csak azért lehetett uralkodó, mert apjának, VI. Györgynek nem volt fia – vagyis a szabály nem tiltotta, hogy nő legyen az uralkodó, de a fiúk minden esetben megelőzték volna a lányokat.
2011-ben azonban a Nemzetközösség 16 királysága, köztük az Egyesült Királyság, megállapodott, hogy módosítják az öröklési szabályokat. Az új törvény szerint a legidősebb gyermek – nemtől függetlenül – örökli a trónt. A brit parlament ezt 2013-ban fogadta el Succession to the Crown Act 2013 néven, és visszamenőleg alkalmazták minden olyan utódra, aki 2011. október 28. után született. Ez érintette a még meg sem született György herceget is.
Károly királyt a Windsor név sorsa aggasztotta
A könyv szerint Károly király másik félelme az volt, hogy ha lányunokája férjhez megy, átveszi-e majd a férje vezetéknevét – például ha egy Smith nevű férfihoz menne hozzá, akkor a dinasztia neve is megváltozna Windsor helyett Smith-re? A kérdés nyilván inkább szimbolikus volt, hiszen a brit királyi ház hivatalos neve Windsor-ház marad minden körülmények között, de Károly szerint egy változás félreértésekhez és identitásválsághoz vezethetett volna.
Egy, az udvarhoz közel álló forrás szerint: „Őszintén nyugtalanította a gondolat, hogy a család neve – ami a monarchia márkája, ha úgy tetszik – megváltozhat, vagy legalábbis elhomályosulhat a közvélemény szemében. Számára a Windsor-név a stabilitás és a hagyomány szimbóluma.”
Károly fejében az is felmerült: mi történik, ha egy jövőbeli uralkodó – például egy lányunoka – katolikus párt választ magának. Ez ugyanis évszázadokon át kizáró ok volt a brit királyi családban. Az 1701-es örökösödési törvény kimondta, hogy a brit uralkodó nem lehet katolikus, és nem házasodhat katolikussal. Bár a 2013-as törvénymódosítás ezt némileg enyhítette (most már lehet katolikus házastársa a trónörökösnek), maga az uralkodó továbbra sem lehet más vallású, hiszen ő az anglikán egyház feje.
A félelmek végül alaptalannak bizonyultak
2013. július 22-én aztán megszületett György herceg. A dinasztia rendjében tehát nem változott semmi, és a Windsor-ház neve sem került veszélybe. A könyv nem ítéli el Károly királyt az aggodalmai miatt – a szerző sokkal inkább úgy gondolta, ez annak a jele, hogy komolyan veszi a monarchia jövőjét.
„Károly sosem csak a jelenre gondolt. Mindig abban hitt, hogy az uralkodónak a folytonosságot kell képviselnie – nemcsak a család, hanem az egész nemzet számára” – idéz a könyv egy udvari forrást.


