Fenyő Miklós karácsonyi története: „Olyan volt, mintha havazna a szobában”
2025.12.26.
Fenyő Miklós csodálatos karácsonyi emlékeiről mesélt. Olvasd el a sztár szívbe markoló történeteit.
Fenyő Miklós gyerekkori karácsonyai szó szerint mesébe illőek voltak. Szülei minden alkalmat megragadtak arra, hogy az ünnep csodáját elhozzák neki szenteste napján. A neves művész itthoni és amerikai karácsonyairól mesél.
Forrás: Facebook/Fenyő Miklós
Fenyő Miklós karácsonyi emlékei
A legemlékezetesebb karácsonyom, ami először eszembe jut, az 1956-ban volt, amikor kilenc éves koromban Amerikába költöztünk a szüleimmel. Rokonokhoz mentünk, akik már nem számítottak kezdőnek az Újvilágban úgy, mint mi. Nekik már megvoltak a maguk hagyományaik, ami engem az első perctől kezdve elvarázsolt. Például életemben akkor láttam először valóban fehér karácsonyfát. Teljesen ámulatba ejtett és őszintén szólva magával is ragadott, nem úgy mint édesapámat, aki először hallani sem akart arról, hogy hófehér karácsonyfát díszítsünk fel, aztán idővel ő is megszokta ezt az akkor rendhagyó látványt.
Kedvenc karácsonyi ajándéka is Amerikához köti az eMeRTon-díjas magyar előadóművészt, amire a mai napi jó szívvel emlékszik vissza.
„Az első New York-i ünnepen a rokonaimtól egy hordozható rádiót kaptam, amit előtte én még sosem láttam és amin az összes népszerű amerikai adó fogható volt – mindenhonnan dőlt a rock and roll. Ez az ajándék teljesen felforgatta a világomat, nagyon nagy hatással voltak rám a rádióból szóló amerikai dallamok. Innentől kezdve mindenhová magammal vittem ezt a kis szerkezetet, még az iskolába is.”
A zenészlegenda családjával négy gyönyörű karácsonyt töltött a tengerentúlon, ám az itthoni meghitt ünnepekre is boldogan emlékszik vissza.
„Ötéves voltam, amikor szenteste napján eljöttek értem az óvodába és hazavittek. Édesanyám az ajtóban várt, felvett az ölébe és úgy mentünk be együtt a besötétített szobába, hogy minden háttal volt nekem, közben pedig még egy versikét is elmondott. Egyszerre felkapcsolódtak a fények, csillagszórók gyúltak és elindult a kisvasút a feldíszített fa körül. Nem tudom, hogyan csinálták, de még hó is volt a szobában, úgy tűnt, mintha épp havazna. Varázslatos és gyönyörű volt. Úgy emlékszem rá, mintha ebben a pillanatban történt volna, a szemeim előtt még most is felelevenednek ezek a képsorok. Ma már tudom, hogy vattából készült a csoda, de akkor valódinak tűnt.”
Gyerekkorában a szenteste mindig bensőséges családi körben zajlott, amit karácsony első és második napján a rokonlátogatások követtek – rengeteg nevetéssel, beszélgetésekkel és finom ételekkel. Bár nincs kimondottan kedvenc karácsonyi fogása, egy dologra minden évben izgatottan várt: a csokoládéra.
„Volt egy bizonyos csokifajta, ami egyszerűen fantasztikus volt, semmihez sem fogható. Ha visszagondolok rá, még a mai napi érzem az ízét a számban. Ez a finom, krémes csokoládé a gyerekkori karácsonyaim íze, sosem fogom elfelejteni.”
Ezek a cikkek is érdekelhetnek Fenyő Miklóssal kapcsolatban:
