A világ Sissije, aki folyton kereste, de sosem találta meg a boldogságot − Romy Schneiderre emlékezünk


Rosemarie Magdalena Albach néven, 1938. szeptember 23-án született Bécsben, de a világ csak Sissiként emlegette. Romy Schneider rövidke életet élt, de mindvégig képes volt a legfájóbb sebezhetőségét is tiszta, méltóságteljes művészetté formálni.

Romy anyja, Magda Schneider szintén tehetséges színésznő volt, akiről abban az időben szinte mindenki tudta, hogy jó kapcsolatot ápol a nácikkal, még magával Hitlerrel is. A befolyásos asszony egyszer egy közös vacsora során találkozott Ernst Marischka rendezővel, ahol vele volt az akkor mindössze 15 éves Romy is. A rendezőt teljesen lenyűgözte a fiatal lány természetes bája.
Azonnal lecsapott rá, és megtette A Viktória – Egy királylány gyermekkora című film, majd később a Sissi-filmek főszereplőjének.
Egy idő után azonban Romynak menekülhetnéke támadt a jókislányos szereptől − Franciaországba költözött, hogy drámai szerepekben bizonyíthasson.

A Lányok egyenruhában című film után, 1958-ban vállalta el a Christine-t, amelynek forgatásán ismerkedett meg Alain Delonnal, akivel eleinte ki nem állhatták egymást. Aztán valami megváltozott, a két színész egymásba szeretett, és egy csapásra ők lettek a nagybetűs álompár.
Kapcsolatuk rendkívül szenvedélyes és viharos volt. 1959-ben eljegyezték egymást, majd 1963-ban felbontották az eljegyzést, ugyanis Delon egy rövid levélben közölte vele, hogy elhagyja egy másik nőért.
Romy teljesen összetört, és ebből a csalódásból soha nem tudott teljesen felépülni. Nem ahhoz ment hozzá, akit szívből szeretett, de legalább volt valaki mellette, akire mindig számíthatott: 1966-ban Harry Meyen német rendező felesége lett.

Meyen évekkel később öngyilkosságot követett el, a pletykák szerint egyrészt azért, mert zsidó származása miatt fiatalként a Gestapo fogságában brutálisan megkínozták, amit lelkileg sosem tudott kiheverni, másrészt mert Romy hírneve szinte teljesen elhalványította az övét. A történtekért a színésznő élete végéig felelősnek érezte magát.
Második házasságát Daniel Biasinivel kötötte, de ez sem sült el jól: válással és komoly anyagi huzavonával zárult. Biasinitől egy lánya született: Sarah ma felnőtt nő, roppantul hasonlít édesanyjára, és hozzá hasonlóan színésznő lett.

Ebben az időszakban is fáradhatatlanul játszott, olyan filmekben kapott drámai szerepeket mint Az élet dolgai vagy A szeretet a legfontosabb. Tehetségét David di Donatello-díjjal, César-díjjal és Életműdíjjal is elismerte a szakma.
A fia jelentette számára a mindent, és Romy valóban elvakultan, a rajongásig imádta a fiát, Davidet, de mintha az élet ebben sem nézte jó szemmel, hogy boldog. David 14 évesen tragikus balesetben veszítette életét. A nyári szünetben a Párizs melletti Saint-Germain-en-Laye-ben üdült.
Egy nap David megpróbált átmászni a nagyszülei házát övező vaskerítésen, mászás közben azonban megcsúszott és egyensúlyát vesztve rázuhant a kerítés hegyére, ami átfúródott a hasfalán. Súlyos belső sérüléseket szenvedett a combján is – az orvosok már semmit nem tehettek érte.

A szép színésznő teljesen összeomlott. Semmilyen más megküzdési technikát nem ismert, csak az alkoholt, a cigarettát és a nyugtatókat, amelyeket a tragédia után mértéktelenül tömött magába.
„Negyvenkét éves vagyok. Híres és boldogtalan. Nem volt időm élni. A szerelemben és a boldogságban mindig csalatkoztam" − nyilatkozta a német Stern magazin újságírójának 1981-ben.
Alig tíz hónappal később, 1982. május 29-én ő maga is elhunyt, de nem túladagolásban, hanem szívelégtelenségben. A francia filmes újságírók 1984-ben az ő tiszteletére alapították meg a Romy Schneider-díjat.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.