Idefigyeljetek, emberek! 
Csonka András a Life.hu-n blogol.

Egy szép, késő nyári nap. Fura, ahogy néhány óra, egy délutánból az estébe hajló idősáv is mennyi hangulatot, érzelmet sűrít magába...

Délután 3-kor kezdődött Bajor Imi temetése. Egy temetésről azt mondani, hogy szép, elég otromba dolog. MIndenképpen öröm volt látni, mennyi kollega búcsúzott el tőle. Mögöttem állva valaki, szortirozta, kiket lát a különböző politikai oldalakról. Még itt is a politika, Atyaég! Természetesen, itt is hallatszott bekapcsolva hagyott mobiltelefon csengőhangja, itt is pusmogott egy-két néni az ismert emberek látványán, de a temetések már csak ilyenek. Az életünk már csak ilyen. Személyes volt az egész, a beszédek valóban Imiről, Imihez szóltak. Gáti Oszkár felidézte szavait, betegen is viccelődve a temetéséről úgy rendelkezett, hogy "csak szép idő legyen, és telt ház". Ez a kívánsága is teljesült. A mi feladatunk pedig az lenne, ahogy egyébként mindenkivel kapcsolatban, aki fontos volt nekünk az életében, hogy halála után is életben tartsuk az emlékét.

Fotó: Margitay Klára/ Life.hu

Fél 6-kor már a kocsimban ülök, és megkezdem az autópálya meghódítását Szeged irányába. Mamma mia! Ez a jelszó, és ez nem a vezetési stílusomra utal, hanem a Madách Színház előadására, amit a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutattak be, a hírek szerint tomboló sikerrel. Az ABBA zenéje számomra evidncia, alap, az előadást láttam Londonban és Bécsben is, de ez most itt valami más lesz, másnak kell lennie, mert a Madách a világon először 'non replica' jogot kapott a játszásra, ami azt jelenti, hogy az eredeti rendezői elképzelésektől eltérhet, új koreográfiát és ötleteket kell felhasználnia.

Szegeden bármit művelhetek, az első cselekedetem, hogy leüljek egy nagy fagyira a Capellába a Klauzál téren. Ez az origo, az alap, legutóbb a nővérem is, aki Szegeden él, ott kapott rajta a buzgó gombócpusztításon. Persze nem azért, mert bujdokolni akartam előle, hanem így beszéltük meg... :-)

A fránya ősz közeleg, 8-kor már tök sötétben ülök a teraszon. Aztán lassan átsétálok a Dóm térre. A jegy átvétele után még egy gyors perec- és vízvásárlás, a szabadtéri színház előnye, hogy ott ezt is be szabad vinni a nézőtérre. Kezdés előtt 10 perccel már bent ülök, égnek a fények, a kezdő színpadkép is áll, háttérben egy óriási Mamma Mia! felirat világít. Furcsa érzések kavarognak bennem, és erről nehezen tudok beszélni. Egyrészt ott a várakozás, az izgalom, hogy újra felcsendülnek kamszkorom legendás slágerei, most már magyarul, kezdődik mindjárt egy legendás musicalsiker itthoni előadása, másrészt - és ezt furcsa így leírni - ott van egyfajta szomorúság, egyfajta csalódottság, amiért ennek nem lehetek részese.

Forrás: http://szegediszabadteri.hu

A mi szakmánkban is naponta kell versenyhelyzeteket átélnünk, és ide tartoznak a castingok, a szereplőválogatások is. Már írtam nektek arról, hogy én is részt vettem a Mamma Mia! válogatáson. Ez most nem sikerült. Ezt elintézhetjük egy kézlegyintéssel, mondván, majd lesz másik, és egyébként is a Mary Poppins pédául bejött. Csak én nem tudok elintézni így semmit, ezeréves hibám a rágódás, az önemésztés egy ilyen helyzetben. Sajnos. Az utóbbi hónapokban egyetlen ABBA-dalt sem hallgattam. EZ régen elképzelhetetlen volt. Mindezeket azért tartottam fontosnak leírni Nektek, hogy megértsétek, mit jelent az, amikor azt mondom, annyira önfeledten tudtam élvezni a következő 3 órát, hogy elfelejtettem azon sopánkodni, jaj, miért is nem vagyok én ebben benne?! Lendületes, energikus, szellemes, ötletes és nagyon látványos, olyan igazán "Madáchos", "Szirteses", "Tihanyis" volt az egész. A kollegák lubickoltak a szerepekben, és a végén azon vettem észre magam, hogy az előadás végi kis mini ráadás buliban a színpad előtt táncolok a tömeggel. Az impozáns és hatalmas színpad nagy kihívás egy színházi előadás számára, aki az arcjátékra is kíváncsi, és itt hátul ült, az majd nézze meg a Madáchban is! :-) A szabadtér viszont olyan atmoszférát kölcsönöz az egésznek, amit viszont kőszínházban sosem élhetünk át. Itt valóban érezhettük a görög szigetek nyáresti szellőjét az arcunkon.

Bár éjfélkor ért véget, természetesen egy baráti ölelés még járt a csapat tagjainak. No és persze egy-két szelfi is "csattant". :-)

Forrás: Csonka András


Hajnali fél 3-kor értem haza, szóval senki ne szóljon meg, amiért ma 10-kor keltem csak fel.
Egy laza lágy tojás közben megírtam nektek ezt a pár sort.
Ja, és betettem egy ABBA cd-t a lejátszóba...