Peller Mariann: "A változás valójában csoda"

2017.10.26. 11:46

2010. enyhén szólva is sűrű év volt az életemben. Annyi minden történt körülöttem, velem, és ezek hatására, bennem, hogy csak kapkodtam a fejem. Próbáltam felvenni a tempót, de időnként lehetetlennek éreztem. Abban az évben, április 30-ával elveszítettem az állásomat, azt a munkát, amire addigi életemben a legjobban vágytam. Közel két év után, elbocsátottak az RTL klubtól. Derült égből, villámcsapásként ért, pedig sejthettem volna az előzményekből, hogy ez várhatóan meg fog történni, de az ember az ilyesmit nem akarja tudomásul venni.

Én hosszú távra terveztem az RTL-lel, ám a sorsom csak egy nagyon fontos, de mégis átmeneti megállónak szánta ezt a csatornát, karrierem kezdetén. Onnan tudom, hogy sorsszerű volt a búcsú, mert olyan banális, idióta bakit vétettem, amit tudatosan soha nem követtem volna el. A második RTL-es karácsonyomon, rosszkor mentem oda egy kedves kollégát üdvözölni, és egy nagyon fontos embert sikerült vérig sértenem – pedig semmi sértőt nem mondtam, és főleg, nem tettem. Én, aki főleg akkoriban, leginkább a szőnyeg alatt igyekeztem közlekedni, nehogy valaki azt gondolja, hogy elszálltam. Szerettem volna minden elvárásnak megfelelni, és ennek szerves része volt, hogy minden kollégával kiváló viszonyt ápoljak (ott csengett a fülemben akkori főnököm felszólítása: azt akarom, hogy te legyél az a műsorvezető, aki mindenkinek előre köszön, a takarítónénitől kezdve a vezérigazgatóig!). Én pedig tökéletes alany voltam erre, nem esett nehezemre ezt a nézetet a magamévá tenni, amúgy is, a személyiségemre rezonált ez a feladat.

,,Ott csengett a fülemben akkori főnököm felszólítása: azt akarom, hogy te legyél az a műsorvezető, aki mindenkinek előre köszön, a takarítónénitől kezdve a vezérigazgatóig!"Forrás: Instagram/Peller Mariann

Szóval, azon a végzetes karácsonyi bulin, tudtomon kívül megbántottam valakit, akit nagyon nem kellett volna. Jóvátételre, bocsánatkérésre esélyem sem volt. Ezután már csak az utolsó csepp volt a pohárban, hogy két, régebb óta a pályán lévő műsorvezető érkezett ahhoz a műsorhoz, amelynél épp dolgoztam. Könnyes (fuldokolva hüppögős, tényleg...) búcsút kellett hát vennem életem első munkahelyétől, aminek végtelen sokat köszönhetek, és ezért örökké hálás leszek ennek a csapatnak.

Tulajdonképpen, amikor arra az emberre gondolok, aki miatt mennem kellett, hálát érzek vele kapcsolatban is. Már nem rándul össze a gyomrom, ha eszembe jut. Ha nincs ez a különös „véletlen", nem próbálhattam volna ki a Rádió1-en a műsorvezetést (amit szintén imádtam!), nem szerepelhettem volna a Nagy Duettben, ahol egy életre szóló barátságot kötöttem Bereczki Zolival, és nem ismeri meg a közönség egy jelentős része az igazi énemet. De legfőképpen: nem keres meg a Story tv akkori főszerkesztője munka ügyben, és akkor nem találkoztam volna (közvetlenül egy fájdalmasan hosszúra nyúlt szakítás után) életem párjával, szerelmével, társával, mindenemmel, a férjemmel, Gyurival. Most nem lenne két imádnivaló, gyönyörű, kicsi fiam.

,,Ha nincs ez a különös „véletlen", nem próbálhattam volna ki a Rádió1-en a műsorvezetést, amit szintén imádtam!"Forrás: Instagram/Peller Mariann

Ennyi véletlen nincs a világon!

Illetve van, csak ne hívjuk véletlennek. Tökéletesen megkomponált zenemű volt ez is, mint minden a teremtésben, és a világon. Azonban akkor, ott, közvetlenül az elbocsátás után picit elbizonytalanodtam. Voltak nehezebb napjaim, amikor azon törtem a fejem, mihez kezdjek? De emlékszem, hogy többnyire magamon csodálkoztam, hogy vajon honnan eredhet ez a különös, bizonyosságérzet, ami a gyomorszájam környékére ült (én legtöbbször ezen a tájékon, meg a vállaimon szoktam érzékelni a transzcendens dolgokat, energiákat). Mintha valaki(k), aki(k) nem fizikai testben volt(ak) körülöttem, minden erejükkel azt akarták volna a tudomásomra hozni, hogy minden úgy jó, ahogyan van, csak túl kell élni ezt a viharos időszakot, és minden újrarendeződik az életemben. Végül így is történt. 2010-zel új időszámítás kezdődött az életemben.

Azóta eltelt újabb 7 esztendő, és újra a változás szelét érzem – már az év elejétől. Elindult a saját ötlet alapján készült műsorom a LifeTV-n, elkezdtem felépíteni valamit, aminek érzésem szerint, még mindig csak az első lépéseinél tartok, és minden energiámra szükség lesz ahhoz, hogy végül elérjem majd a vágyott célt. Ehhez azonban ismét meg kell válnom valami mástól. Ezúttal azonban igyekszem a kezemben tartani életem irányítását, és magam eszközlöm a változást. Tudom, érzem, hogy ez a helyes döntés, még ha esetleg csupán évekkel később derül ki, hogy jól éreztem.

,,Azóta eltelt újabb 7 esztendő, és újra a változás szelét érzem"Forrás: Instagram/Peller Mariann

A változás valójában csoda!

Pedig, ha valaki imádta az állandóságot, hát az én vagyok. Rettegtem a bizonytalanságot magában hordozó változástól. Ez az egyik legnagyobb lecke az életemben, hogy hogyan tudok alkalmazkodni a folyamatos változásokhoz. Rá kellett jönnöm, hogy valójában nincs is semmi félelmetes a változásban. Megértettem, hogy a változás elkerülhetetlen, sőt, szükséges, különben elakadunk az életünkben, és a fejlődésünkben. Ha te nem mersz változtatni, pedig érzed, hogy már nagyon itt lenne az ideje, majd megteszi helyetted a sorsod. Mégis, arra kérlek, ha épp ilyen helyzetben vagy, tudd, hogy mindez érted történik, akkor is, ha közben kicsit sem így érzed! Kérd meg az angyalaidat/égieket/Istent/sorsodat, bárkit, akiben vagy amiben hiszel, hogy vegyék el tőled a félelmeidet, mert szívesen átadod nekik! Nekem ez segíteni szokott. Aztán előbb-utóbb rá fogsz jönni, mi miért történik, és az a csodálatos felismerés hatalmas erőt fog adni a folytatáshoz, vagy épp az újrakezdéshez! Hidd el, MINDEN ÚGY JÓ, AHOGYAN VAN!

Peller Mariannezotériaváltozás