A földi paradicsomból Koh Samui-ról azt hittem már nem vezet további út az ázsiai mennyországba, de körülbelül 40 perc hajózás után kikötöttünk Koh Phangan szigetén, ahol egyszerre található meg a fehér homokos életérzés és a buja dzsungel hangulata. Sokan látogatnak ide épp ezért, hiszen itt mindenki megtalálja azt, amit keres, legyen szó luxusszállodáról vagy egyszerű bungalóról, elegáns étteremről vagy egy hangulatos streetfood helyről.

Amikor megérkeztünk, elfogott bennünket az az érzés, hogy itt bizony mindent látni kell. De most, rögtön! Gyorsan robogóra pattantunk, hogy minél előbb elindulhassunk felfedezni a szigetet. Először egy biokertészetben álltunk meg. Képzeljétek, volt itt növénybölcsőde és kórház is. A kis palántákat addig nevelgetik ezen a helyen, amíg akkorák nem lesznek, hogy értékesíteni tudják őket, de a sérült növényeket is ide szállítják, majd ha meggyógyultak, akkor mehetnek vissza, természetes élőhelyükre. Szuper volt élőben Nonit, thai bazsalikomot, vizispenótot és rizsültetvényt látni. De érdekességben sem volt hiány. Épp sétálgattunk és nézelődtünk a szebbnél szebb növények között, amikor megpillantottam egy kádat... Igen, egy kádat, ami telis-teli volt földigilisztákkal. Ezt arra használják, hogy a kád alatt összegyűjtsék a giliszták ürülékét, majd összekeverjék komposzttal, és ezzel trágyázzák a növényeket. Elmondásuk szerint ez nagyon jót tesz a virágoknak, csakúgy, mint a napfény vagy a trópusi eső.

Különleges volt látni, hogyan készítenek mosószert, folyékony szappant vagy éppen testápolót különféle növények olajaiból. Persze mindezt csakis természetes eljárással, természetes alapanyagokból.

Bár egy egész napot képesek lettünk volna itt tölteni, mégis tovább motoroztunk a szigeten. Igazi buja zsibvásárba érkeztünk, ahol szinte mindent lehetett kapni. A piaci standok között sétálva láttunk világító lámpásokat, konyhai eszközöket, ékszereket, fűszereket és persze rengeteg helyi finomságot is. Kicsit szürreális volt az egész az illatok keveredése és a látvány kontrasztja miatt, de mégis ettől volt olyan csodálatos és elképesztően különleges. Hol két keréken, hol két lábon, de nagyon sokat mentünk, ami jócskán kivette az energiáinkat a nap végére, ám az igazi megpróbáltatás csak ezután várt ránk. A hazaút. Hajóba szálltunk és elindultunk vissza Kho Samui-ra, amikor viharba keveredtünk. Egy évezrednek tűnt az a 40 perc, amíg visszaértünk Kho Samui-ra.

Edvinnel minden évben megfogadjuk, hogy jövőre új helyet fedezünk fel a világban, de én már most érzem, hogy ugyanide szeretnék visszatérni... Persze a férjemnek, ezt még nem mertem elmondani... De szerintem, ha megtudja, nem fog ellenkezni.