Tanítsuk meg az időre!

Végezzük el a következő kísérletet: amikor a szokott ebédidőhöz közeledünk, és a kisgyerek jelez, hogy már enne, tereljük el a figyelmét valamilyen érdekes játékkal, foglalkozzunk vele. Figyeljük meg, mennyi idő telik el addig, amíg újra szól, hogy éhes. Egyévesek néhány percre, háromévesek akár negyed-fél órára is el tudják halasztani szükségleteik kielégítését.

Este a kisgyerek a szokásos időben elálmosodik, de néha-néha előfordul, hogy valamilyen különleges esemény, vendégség miatt nem tudjuk lefektetni. Az óvodáskorú gyerek képes néhány órával eltolni alvásidejét. Ha tehát azt akarjuk, hogy türelmesen várjon, üljön, jöjjön - mivel még nem ismeri az időt -, ne mondjuk neki, hogy öt perc múlva - inkább az ő életéből vegyünk példát: "miután beparkolt a kisautó a garázsba".

Játékosan bevezethetjük a kisgyereket az idő fogalmába. Ki tudja leggyorsabban felvenni a cipőjét, ki tudja leglassabban megenni a pudingját. Tartsuk szóval, ha várakozni kell. Buszmegállóban figyeljük együtt, hogy jön-e már a busz. Közben hívogassuk, álljunk egy lábon egy darabig, aztán csere, számoljuk az elmenő autókat. Fontos, hogy fokozatosan türelemre szoktassuk, ha nem akarunk kis zsarnokot nevelni belőle. A kisgyerekek a nagyobb időegységeket sem érzik automatikusan: megkérdezik, hogy délelőtt vagy délután van-e. Adjunk támpontot a napban: ebédeltünk már, hazajött már a papa? A napok egymásutánját kis versikében tanítsuk meg. Fényképeket nézegetve emlékeztessük az előző karácsonyra, a nyárra, az előző szülinapjára.