Nagyító alatt a cselédadó

Háztartási alkalmazott helyett a munkaadó fizet

A cselédadó kifejezés természetesen csak gúnynév, melyet a cselédvilágot a rendelet mögé állító ellenkezők tábora akasztott a rendeletre.
A hivatalos terminus szerint azoknak a munkavállalóknak, akik háztartási munkával szeretnének jövedelemhez jutni, nem kell egyetlen fillér adót sem fizetniük a besöpört fizetés után. Míg munkaadóik szintén mentesülnek az állam felé - a más jellegű munkát biztosítók által szigorúan számon kért - járulékok megfizetése alól, ha 1000 forint regisztrációs összeg befizetésével legálisan alkalmaznak akár havi harminc napon keresztül is olyan embereket, akik számukra megkönnyítik az életet. Az 1000 forint személyenként értendő ugyan, de akár egy, akár több napot vállal a "személyzet", az ezer forint fedezi az állam összes követelését arra a hónapra.

A rendelet megalkotói és védői azzal magyarázzák az engedményeket, hogy az időszakosan vagy már tartósan munka nélkül maradt emberek így jogszerűen és hivatalosan mernek majd magasabb számban munkát vállalni, ahogy a munkaadók többsége is szívesebben engedi be házába mindazokat, akik után nem kell járulékokat fizetni, így kicsit "fehéredhetne" a gazdaság egy meglehetősen széles réteget felszippantó területe. További érv, hogy az elképzelés nagy valószínűséggel nem azok miatt született, akik minden, az állam jogos követelése alól szeretnének kibújni, és egész évben, az év minden napján így - adómentesen - keresni a kenyerüket, sokkal inkább azok számára lehetne ez könnyített pálya, akik esetleg kisgyerekek gondozása, vagy akár felsőfokú tanulmányaik mellé szeretnének némi jövedelemhez jutni háztartási munkával, magánórák adásával, esetleg betegápolással.

A takarítótól a bébicsőszig

A rendelkezés pozitív társadalmi hatása vélhetően azáltal nyilvánul majd meg többek között, hogy azok az anyukák is ismét visszatérhetnek a saját, választott szakterületükre - amely miatt feltételezhetően sok évet tanultak -, akik azt eddig például bölcsődei férőhely hiánya miatt nem tudták megtenni. Magyarul, ha elegendő számú, adómentességet élvező és ezért aktívabban munkát vállaló babavigyázó áll az anyukák rendelkezésére, akkor a vélhetően fontos és értékes munkára képes nő is tudja a saját munkáját végezni, és ez abban az esetben is igaz lehet, ha a hivatalos munkájától, a romokban heverő lakás vagy a hideget vacsorázó család rémképe tartotta vissza.

Az APEH honlapján megtalálható azoknak a listája, akikre ez a szabály vonatkozik. E szerint adón kívüli jövedelemszerzésnek minősül mindazok munkája, akik a természetes személy és a saját háztartásában vele együtt élő személyek, továbbá a közeli hozzátartozóik mindennapi életéhez szükséges feltételek biztosítását szolgáló következő tevékenységeket végzik, többek között a lakás takarítását, főzést, mosást, vasalást, gyermekek felügyeletét vagy házi tanítását, otthoni gondozást és ápolást, házvezetést, kertgondozást.

Az ezekből a tevékenységből származó jövedelmek azonban csak akkor értendőek adómentes jövedelemnek, ha a tevékenységeket magánszemélyként vállalja és végzi a munkavállaló, ahogy a munkát igénylő is csak magánszemélyként biztosíthatja a feladatot, tehát magyarra lefordítva, erre a rendeletre nem épülhetnek rá alkalmazottakat foglalkoztató takarítócégek.

Bejelentés vagy bírság

A bejelentési kötelezettség az, mely minimális módon egyáltalán nyomkövetésre alkalmas lehet, hogy abban a hónapban, azokon a napokon - szóbeli megállapodás alapján - valóban történt munkavégzés, továbbá erről a munkavállaló igazolást is kérhet. Ez azért nagyon fontos, mert ha a munkavégzés napján a munkaadó lakásában történik a munkavállalóval baleset, legalább azt bizonyítani tudja, hogy a kérdéses napon azon a helyszínen dolgozott.
Összefoglalva, az ellenkezők a munkavállalók fizikai-jogi kiszolgáltatottságát hiányolják, ugyanakkor fontos tudni azt is, hogy a munkáltató bejelentési kötelezettségének elmulasztása akár 100 000 forintos bírsággal is büntethető.