Gyógynövények kismamáknak - Ezektől nem kell tartanod!

A szülésre és a babanevelésre való felkészülés során szinte minden nő elolvas néhány könyvet és több, kisebb-nagyobb cikket annak érdekében, hogy a lehető legtöbb ismeretanyagot összegyűjtse arról, miként érdemes táplálkozni, és milyen gyógyszert szabad szedni a várandósság idején. Emellett sokakban merül fel az a kérdés is, hogy a várandósság alatt jelentkező panaszok kezelésében milyen gyógynövények, növényi készítmények fogyaszthatók vagy használhatók biztonsággal, valamint az, hogy a gyógyszerek helyettesíthetők-e gyógynövényekkel és gyógynövény alapú készítményekkel.

Van, amivel óvatosan kell bánni

Ez utóbbi kérdés megvitatása különösen azért fontos, mert vannak, akik úgy vélik, hogy a gyógynövények és a növényi (természetes) alapú készítmények ártalmatlanok, így azok a szintetikus gyógyszerek helyettesítésére alkalmasak. Ez utóbbi vélekedés sajnos téves, a magzati ártalom esélye ugyanis a gyógynövényeknél sem zárható ki minden esetben, bár több, évszázadok vagy évezredek óta használt gyógynövény, illetve korábban táplálékként - zöldségként, gyümölcsként, fűszerként - fogyasztott, és ma "gyógynövényként" is ismert növény esetében a kockázat minimális vagy kizárható.

Dédanyáink gyógyító füvei

Mielőtt azonban a fentebb felvetett kérdésekre néhány példával válaszolnánk, érdemes pár évszázadra visszatekintve megnézni azt, hogy milyen gyógynövényeket ajánlottak a 17-19. századi füves- és orvosló könyveink szerzői, valamint a múlt században élt népi gyógyítók és bábák.

A füves- és orvosló könyveinkben az alábbi panaszokra találhatók gyógynövényes ajánlások, mégpedig gyógyteák, boros kivonatok, gőzölések és borogatások formájában. A zárójelben megnevezett növényeknek az adott célra történő használata a fitoterápiás ismereteink birtokában ésszerűnek, biztonságosnak és hatásosnak mondható:

• várandósság idején jelentkező rosszullétek ellen: citromfű (Melissa officinalis), fahéj (Cinnamomum sp.)
• szülés alatti vérzések megszüntetésére: útifű (Plantago sp.), pásztortáska (Capsella bursa pastoris), cickafark (Achillea sp.)
• a szülési utófájások megszüntetésére: rozmaring (Rosmarinus officinalis), majoránna (Majorana hortensis), szurokfű (Origanum vulgare), cickafark
• a gyermekágyi panaszok kezelésére: szülési/gáttájéki sebek - vöröshagyma (Allium cepa); láz, vizelési zavar - varjúmák (Hibiscus trionum)
• a tejelválasztás serkentésére: barátcserje (Vitex agnus castus)
• a mellgyulladás és a mellbimbó-berepedés kezelésére: görögszénamag és útifűlevél (Trigonella foenum-graceum és Plantago sp.)

Szintén nagyon gazdag és sok gyógynövény használatát érintő utalást tartalmaz a fogamzástól az elválasztásig terjedő időszakhoz kapcsolódó, hiedelmekről és gyógyító cselekvésekről összegyűjtött 20. századi néprajzi, illetve népi növényismereti anyag. Ezekből tudhatjuk meg például azt, hogy:

• a várandósság idején jelentkező panaszokat különféle táplálék- és gyógynövénnyel - almával, citrommal, borsmentával, gyömbérrel, fehérürömmel - próbálták megszüntetni,
• a vajúdó asszonyok fájásait forróvizes, gyógynövényes gőzöléssel, masszírozással és különféle gyógynövények - kapor, kamilla, kakukkfű, boróka, cickafark - fogyasztásával enyhítették,
• a szülés után jelentkező panaszok közül gyógynövényekkel például az utófájásokat - kapor, kamilla, örvénygyökér -, a vizelési zavart - boróka, petrezselyem, zeller - és a különféle sebeket, sérüléseket - cserfa, fokhagyma, hársfa - kezelték.

Mellgyógyító, tejszaporító táplálékok

A csecsemőket rendszerint egyéves korukig szoptatták, de ez akár három évig is elhúzódhatott. Az anyatej mennyiségét a mágikus cselekvések mellett különféle táplálékok és gyógynövények - dió, mák, tök, lencse, bab, sárgarépa, vöröshagyma, kömény, kapor és ánizs - fogyasztásával próbálták növelni. A szoptatás idején gyakori problémaként jelentkező mellgyulladást és mellbimbó-berepedést különféle zöldségnövények, gyümölcsök és gyógynövények - mályva, útifű, lenmag, birsalma, sárgarépa, kamilla és cickafark - felhasználásával készült főzettel és borogatással kezelték.

E rövid történeti visszapillantás is jól mutatja, hogy érdemes az évszázadok során felgyűlt hagyományos ismeretanyagot tanulmányozni és tudományos igényességgel értékelni, hiszen régen is születtek egészséges, életre való gyermekek olyan falvakban is, ahol nem voltak kitűnően felszerelt kórházak és jól képzett szülészorvosok, ezért szüléskor csak a család idősebb asszonyainak és a bábáknak a hagyományos tapasztalataira és tudására számíthattak.

Forrás: Bebikkicsikesnagyok.hu