Kínszenvedés volt nélküle az öltözködés, mégis nehezen terjedt el: a cipzár hányattatott története


Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Life.huNem volt egyszerű a divatozni vágyó emberek élete a 19. században: ha épp nem varratták be magukat ruháikba, a roppant textilkölteményeket jobb híján kapcsok és gombok százaival zárták össze. Ezzel viszont még a legegyszerűbb ruha felvétele is fél órákba telt és akkor a fűzőről, valamint a csizmát tartó kapcsokról még nem is beszéltünk. Azt gondolnánk, hogy ilyen körülmények között egy olyan találmány, mely percekre rövidíti az öltözködést, azonnal sláger lett, ám mi sem áll távolabb a valóságtól. A cipzár feltalálása után ugyanis a legtöbb tervező elvetette az ötletet. De mégis miért? Fedezzük fel együtt!

Hogyha a cipzár legkorábbi prototípusát akarjuk felfedezni, nem a divattervezők, hanem a feltalálók között kell kezdeni a keresést. Elias Howe, akinek többek között a modern varrógép feltalálását köszönhetjük. Automatikus ruhakapcsokat akart kifejleszteni, mellyel az akkorra már sikeres varrógépét akarta népszerűsíteni. Így szabadalmaztatta 1851-ben az „automatikus folyamatos ruhazárat”, mely a cipzár legkorábbi prototípusának tekinthető. A feltaláló azonban nem látott üzleti potenciált a szerkezetben, így az a feledés homályába merült.

Whitcomb Judson viszont meglátta benne a dundi zöldhasúakat, így kifejlesztette a „gyors kampós zár” fantázianévre hallgató szabadalmat, melyet eredetileg csizmákhoz fejlesztett ki. Lewis Walker ezredessel megkezdték a termék tömeggyártását az Universal Fastener Company égisze alatt, melyet az 1893-as Chicagói világkiállításon is bemutattak. Hivatalosan ettől datálódik a cipzár feltalálása, ám ez a korai verzió inkább okozott bosszúságot, mint könnyedséget.
Judson szerkezete ugyanis inkább hasonlított apró kapcsok sorozatára, nehezen kezelhető volt, a legkínosabb esetekben csúszott szét, ráadásul ha ez még nem lenne elég, még borzalmasan kényelmetlen is volt. Húzta, szétfeszítette, felsértette a bőrt.
Ennek tudatában nem is megy csodaszámba, hogy a nagyközönség egyelőre maradt a jól megszokott kapcsoknál, gomboknál, patentoknál. Talán a divattörténet is más ösvényen haladt volna, ha a cég 1906-ban nem vesz fel egy Gideon Sundback nevű villamosmérnököt soraiba. Ugyanis a svéd származású zseni elkezdte továbbfejleszteni az akadozó cipzárszerkezetet.
Az élelmes mérnök első körben a rögzítőelemek számát növelte, emellett a fogak számára kialakított nyílást is növelte, a két, egymással szemben álló fogsort pedig egy könnyen kezelhető csúszka húzta össze. Ezzel megalkotta a ma ismert cipzárat, mely 1913-ra érte el végleges verzióját.
Mivel az eredeti szabadalmat egy Ontarióban jegyzett cég nevére állították ki, elterjedt a tévhit, hogy a cipzár feltalálása kanadaiakhoz köthető. Az igazság az, hogy nemzetközi produkció terméke.
Noha Sundback cipzárja könnyen használható, biztonságos volt, a ruhatervezők és textilgyárosok továbbra is elvetették. Azonban az egy évvel később kitörő első világháború megfordította az ipari formatervezés menetét. Ugyanis az amerikai légierő gyorsan fel-le vehető overallokat akart, melyeket könnyen kezelhető zárszerkezet fogott össze, amire a cipzár volt a legtökéletesebb megoldás.
Csakhogy amint letette a fegyvert az utolsó katona, a megrendelések visszaestek, az 1920-as években jószerivel gumicsizmákon és dohánytárcákon használták a csúszkát. A divatiparban első ízben gyerekruhákon jelent meg a cipzár, mint a szülők életét megkönnyítő szerkezet. Felnőtt öltözködésbe férfi nadrágokon keresztül szivárgott be, amikor 1937-ben a francia divattervezők nem győztek lelkendezni az innováció láttán. Tették mindezt egy olyan találmány miatt, mely akkor már hosszú évtizedek óta létezett.
Roppant egyszerű a cipzár működése és talán ez népszerűségének oka. Ékes példa arra, hogy nem elég kieszelni egy jó ötletet, vér és veríték kell ahhoz, mire a tökéletes verzió megszületik. Feltalálója, Gideon Sundback 1954-ben hunyt el, amikorra a cipzár már a modern divat szerves részévé vált, így megélhette találmánya diadalát.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.