Válts barnára! Miért jobb a barna kenyér, cukor és rizs a fehérnél?

Barna rizs a cukorbetegség ellen

A rizst mint köretet rengetegen fogyasztják a világon - és nem csak Ázsiában. A cukorbetegségre vagy elhízásra hajlamosak azonban jobban teszik, ha elkerülik a fehér rizst: nemcsak hizlal, de aki hetente ötször, vagy még többször fogyasztja, 17 százalékkal nagyobb eséllyel lesz cukorbeteg. A rizs imádók kedvencéből létezik barna változat is, egyszerűen cseréljük le, és már tettünk is az egészségünkért!

Persze minden rizsszem barna színnel indul, de aztán a feldolgozás során a tápanyag- és vitamindús rétegek lehántása után már csak gusztusosan fehér, de csupán fehérje- és keményítőtartalmú szem marad vissza. Emésztéskor így csak szénhidrátot vonhat ki belőle a szervezetünk, ami hirtelen megemeli a vércukorszintet, ami aztán kis idő múlva újra lezuhan. Ez az ingadozás pedig kedvez a cukorbetegség kialakulásának.

A barna rizs feldolgozásánál viszont a számos héj közül csupán a legfelsőt távolítják el, így a B-vitaminokban, vasban, rostokban, esszenciális zsírsavakban, mangánban, szelénben, magnéziumban gazdag többi héj a rizsszemen marad. Így tápanyagokhoz, rostokhoz és koleszterincsökkentő barna rizshez jutunk, mely mangántartalma miatt ráadásul kiegyensúlyozza az inzulintermelésünket is. A barna rizs méregtelenít, kis adagja is eltelít - ami jó hír a diétázóknak -, és még magas vérnyomásban, bélrendszeri fertőzésben szenvedők vagy vesebetegek is bátran fogyaszthatják.

Mindezen jótékony hatásaival persze a termelők is tisztában vannak, de a barna rizsnek van egy nagy hátránya: nehezebben eltartható, mint a hántolt, fényezett fehér változata, mivel utóbbiból hiányoznak azok az esszenciális zsírsavak, melyek oxidálódva megromolhatnának. Egy másik hátrányával már csak a konyhában találkozhatunk: nehezebben puhul meg, mint a fehér rizs, így főzés előtt ajánlott negyed órára vízbe áztatni a szemeket.

Fehér kenyér a hatékonyság nevében

A teljes kiőrlésű gabonákat a minden jótól megfosztott búza is hasonló okokból váltotta fel az 1870-es években, mint a barnarizst a fehér. Az emberek Széchenyi első ipari malmának felállításáig - mely képes volt elválasztani a korpát a búzaszemtől - otthoni őrlőkön, vagy kisebb közös malmokban őröltették teljes kiőrlésű lisztté gabonájukat. A városi lakosság ellátásához azonban nagyobb szabású terv szükségeltetett, mivel a teljes kiőrlésű liszt gyorsan megromlott a korpa megavasodó zsírtartalma miatt. A modern és hatékony új malmok már ki tudták szolgálni a növekvő igényeket, a hizlaló fehér liszttel csupán a gabona értékes részei nem jutottak el az emberekhez. A hántolás és szitálás a korpa, a héjak és a csírarész eltávolításával ugyanis a B-vitaminok, az E-vitamin, a rost- és ásványi anyagok szintjét jelentősen lecsökkenti a gabonában.

Az így éltető erejétől megfosztott lisztet használjuk a mai napig, ebből sütik mindennapi kenyerünket, a péksüteményeket, és még sorolhatnánk. A hiányzó vitaminok és ásványi anyagok betegségek kialakulását segíthetik, a már csak hizlaló liszt pedig a túlsúly kialakulásában játszik szerepet.
Ahhoz, hogy barna gabonákból készült termékeket együnk, körültekintően kell vásárolnunk. A boltok polcain található barna kenyerek, péksütemények ugyanis sokszor a hozzáadott karamell vagy kakaópor miatt barnák, és messze nem a teljes kiőrlésű liszt színétől. Ha a reggeli szendvicsünket valóban egészséges kenyérből ennénk, akkor olyat vásároljunk, mely valóban bizonyíthatóan teljes kiőrlésű gabonából készül - ha ilyet nem találunk, otthon is süthetünk magunknak, ma már egyszerű receptek segítségével, kenyérsütő gép nélkül is készíthetünk ilyet. Ha ennél is tovább mennénk, akkor ne csak búzából készült kenyeret együnk, mert a tönkölybúza, a rozs vagy a zab több rostanyagot, vitamint és antioxidánst tartalmaz, és ugyanúgy használhatók a mindennapokban akár kenyérsütéshez, akár süteményekhez. A Graham-liszt használatával viszont vigyázzunk: egészségesebb ugyan, mint a fehérliszt, de nem teljes kiőrlésű gabonából készül, csupán korpát kevernek a fehérliszthez: az egészséges csírarész itt is hiányzik.

A kakukktojás: barna cukor

Száz éve még csak fejenként két kilónyi cukrot fogyasztottak az emberek évente, a második világháború előtt már tíz kilót, mára pedig mérhetetlen mennyiségben visszük be a szervezetünkbe a "fehér mérget" - egy vizsgálat szerint már évi harminc kilónál tartunk. Persze már rég nem a drága cukornádból készül, kétszáz éve Napóleon ötlete nyomán cukorrépából állítják elő.

Egyetlen előnye édes íze, hátránya viszont annál több van: a fehérliszttel karöltve kiüríti az ásványianyag-raktárainkat, mivel semmiféle tápanyagot nem ad, viszont megemésztéséhez a szervezet magnéziumot, kálciumot, krómot és cinket használ fel. Mindezektől eleve hajlamosabbak lehetünk a fertőzésekre, de a cukor még a fehérvérsejtek mozgásán is lassít, így azok hosszabb idő alatt érnek el a fertőzés gócpontjaihoz. Az "édes élet" idegrendszerünket sem kíméli, a B-vitamin-készletek kimerítésével akár megváltozott viselkedésért is felelős lehet - hogy a szervezet elsavasításáról, a romló fogakról, a túlsúlyról és a kialakuló cukorfüggőségről már ne is beszéljünk.

A cukrot elkerülni viszont nagyon nehéz. Nem elég édesítővel inni a kávét, a boltok polcain magukat kellető termékek szinte mindegyike tele van cukorral. Ráadásul a fehér cukrot nem ajánlatos barnával kiváltani: bár egészségesebbnek tűnik, mivel a cukorgyártási tisztítási folyamatok közül kevesebben esik át, de így is ugyanannyi kalória és szénhidrát van benne, és cseppet sem több vitamin vagy ásványi anyag. Így a cukor mellőzéséhez alternatív megoldásokhoz kell nyúlnunk: a méz, a gyümölcscukor, a nyírfacukor vagy a jázminpakóca mind olyan természetes megoldás, mely a megszokott kristálycukornál jóval kevésbé terheli meg a szervezetünket.