A zsenik menjenek magántanulónak?

Házhoz mennek a tanárok

Zsüliett édesapja irodájában fogadja a magántanárokat, és olyan jól halad, hogy 16 éves korában érettségizni készül külföldi tervei miatt. Jóval kényelmesebb így az élet, hogy nem kell korán kelni, hogy Érdről beérjen az iskolába, a vasárnapi bulik után pedig nem kell hétfőn fáradtan beülni a padba. Az apuka, Ádám szerint lánya csak unatkozott társai mellett az iskolában, így a lassabb tanulók miatt nem tudott úgy fejlődni, ahogy kellene. Így lett Zsüliett magántanuló, aki maga sem nagyon kampányolt szüleinél az iskolába járás mellett. A 15 éves lány most végezte el a középiskola harmadik osztályát, és komoly külföldi tanulmánytervei vannak az érettségi után - a lány továbbra is orvos szeretne lenni, de még az is elképzelhető, hogy cukrász lesz New Yorkban.

Mindenkiből lehet magántanuló

A magyar törvények szerint tulajdonképpen bármelyik gyermek szülei dönthetnek úgy, hogy a gyerkőc magántanulóként szerzi meg a különböző ismereteket, és teljesíti tankötelezettségét. Az esetek nagy részében azonban ez nem feltétlenül választás, sokkal inkább kényszer kérdése: általában a valamilyen komoly betegséggel küzdő, vagy sajátos nevelési igényű, beilleszkedési vagy magatartási problémás csemeték tanulnak otthon. Mint Zsüliettnél is láthattuk, akadnak más okok is az otthoni tanulásra, a megvalósítás pedig nem is olyan nehézkes: a szülők kérelmét az intézményvezető bírálja el, szükség szerint az illetékes gyermekjóléti szolgálat szakvéleményét is kikérve. A magántanulók ugyanis - bár félévente vizsgát kötelesek tenni az iskolában - teljes mértékben kimaradnak az iskolai közösségből - ennek minden előnyével, de főként hátrányával együtt.

Kik mennek magántanulónak?

Baky Ildikó gyermekpszichológus elmondása szerint a magántanulói státuszt kiemelkedő tehetségű vagy elfoglalt, illetve bizonyos cselekvésben erősen korlátozott, súlyos testi fogyatékossággal rendelkező diákok számára találták ki: "Az elmúlt években azonban a magántanulók számának mindössze 10%-át tették ki ezek a gyerekek. Hazánkban a magántanulók többsége a hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek közül kerül ki. A magántanulóság jó megoldásnak tűnhet a szülőknek, a tanároknak és a gyermekeknek, amikor sok az iskolai konfliktus, probléma a gyermek körül, aki talán még tanulási nehézségekkel is küzd és kiközösítik. Ilyenkor sokszor a gyermek sem szeret iskolába járni, és a tanároknak is állandó teher a fegyelmezés, intőosztogatás és a többi szülő panaszkodása. Megkönnyebbülést jelenthet első pillanatban mindenkinek, ha a problémás helyzetből 'kivett' gyermek otthon kezd el tanulni, maga osztja be az idejét, és senkit 'nem zavar'."

Több erőfeszítést követel, mint gondolnánk

Egy 2010-ben készített kutatás szerint azonban a magántanulók egyharmada nem végzi el azt az osztályt, ahová beiratkozott, és többségük jóval idősebb, mint amelyik évfolyamot szeretné elvégezni. Milyen okai lehetnek ennek? A gyakorlatban a magántanulóság sok buktatót rejt magában és sokkal több erőfeszítést igényel a gyerektől és családtól, mint gondolnánk.

Néhány téma ezek közül, amikre gondolni kell: Hogyan biztosítja a szülő a gyermekének, hogy megértse és elsajátítsa az aktuális tananyagot? Ha a szülő tanítja majd gyermekét, lesz-e elég ideje erre? Tudja-e biztosítani a szaktantárgyak megfelelő színvonalú oktatását? Ha naponta a szülő tanítja gyermekét, megél-e a család egy fizetésből? Ha magántanárt fogad, annak a költségével is számolni kell! Tudják-e majd biztosítani azt a rendszerességet és tanulási tempót, amit az iskola nyújt? Hogyan fog a gyermek visszajelzést kapni a tudásáról, viselkedéséről? Szükséges-e számon kérni otthon is a gyermeket?

Az iskola szerepe az információ átadásán túl

Ezek a kérdések még mindig csak a vizsgákra való felkészülésről szólnak, az iskolának azonban az információ-átadáson kívül nagyon sok más funkciója is van. Elsősorban a szocializációban, a gyermek társas alkalmazkodásának fejlődésében van óriási szerepe. A csoporthoz való alkalmazkodást, a közösségi szabályrendszer elfogadását, a jogok és kötelességek rendszerének elsajátítását, valamint a csoportban való működés szabályait az intézményi és a közösségi helyzetekben tanulja meg igazán a gyermek. Az iskola és az osztályközösség modellálja a gyerek későbbi megmérettetések helyszíneit: a kortárs közösségeket, majd a munkahelyi szituációkat. Az ún. szociális ügyességet gyakorlással szerezzük meg. Ennek hiánya a reális önértékelés hiányát, a közösségtől, kapcsolatoktól való visszahúzódást, belső bizonytalanságot okozhat.

"A családi környezet mindössze egy viselkedési, gondolkodási, társas modellt mutat meg a gyermeknek - míg az iskolában minden gyermek másik mintát hoz magával. Az alkalmazkodás, a fejlődés csak akkor történik meg, ha a gyermek találkozik ezzel a sokszínűséggel, ahol pl. megéli az egymásra utaltságot, és gyakorolhatja a másik segítését is. Az iskola a szociális fejlődés kiváló helyszíne, amely a gyermeknek folyamatosan tükröt nyújt teljesítményéről, és az iskolai normákhoz való alkalmazkodásáról is. Szerencsés esetben a pedagógusai segítő módon nevelik és figyelnek rá, és ezt az iskolai nevelést nem helyettesíti a szülők - talán jóval elfogultabb - hozzáállása. Érdemes tehát alaposan átgondolni, akár pszichológus szakemberrel egyeztetni, hogy valóban a legjobb megoldás-e a gyermeknek az otthoni tanulás."

Egyre többen tanulnak otthon

Amerikában már minden huszonötödik diák otthon tanul, és számuk egyre csak emelkedik. A szülők indokai különbözőek: egy részük az iskolai vagy utcai erőszaktól félti gyermekét, mások a tantervet és a tanítási módszereket kifogásolják. Sok vallásos szülő a liberális tanterv miatt tartja otthon gyermekét, nem értenek egyet ugyanis azzal, hogy az intézményben nyíltan beszélnek a szexualitásról vagy az evolúcióelméletről.