"Néni, tetszik nekem venni egy doboz cigit?"

"Ülök a buszmegállóban, fülemben zene. Egy kedves mosoly kerül a látóterembe, kibányászom a fülest. 'Jó napot kívánok! Megtenné, hogy bemegy a trafikba, és vesz nekem egy doboz cigit?' - hallatszik a 13-15 éves átlagos kinézetű fiatal lány szájából, kezében felém nyújtott két ötszázas.

A másodperc törtrésze alatt döntök: 'Nem, nem megyek!' - hangzik tőlem dacosabban, mint indokolt lenne.

Első gondolatom az volt, segítek. Majd leesett, hogy ő még csak gyerek, én pedig mégiscsak egy felnőtt (elvileg felelősségteljes stb.) vagyok, törvényt sem kellene szegni. Ugyanakkor magamban becsültem a bátorságát, pláne az udvariasságát. Mégis felháborodtam, MIÉRT DOHÁNYZIK A GYEREK? Aztán elszégyelltem magam, hiszen én sem voltam (SAJNOS!) jobb annyi évesen. Mégsem éreztem jónak magam a visszautasítástól, hiszen álszentség részemről. Talán el kellett volna mondanom neki, miért ne tegye? De ki látott már olyan kamaszt, aki hallgat egy felnőttre?"

Ha kíváncsi vagy, milyen végeredményre jutott a fiatal lány kérése utána Strega, azt a Bezzeganya blogon elolvashatod.