Vujity Tvrtko: A torony titka

Palagruzán nem kell térerőt keresni, és a tévéadásokkal sincs baj. Ahogy a civilizáció megannyi vívmányával sincs… A sziget állandó lakossága két férfiból, egy asszonyból, egy kutyából és egy félvak szamárból áll, igaz, nem is férnének el többen.

Magát a világítótornyot az Osztrák-Magyar Monarchia építtette még a távoli 1875-ben. Horvátországban szinte mindenki ismeri Palagruza nevét, hiszen a világítótorony személyzete naponta többször meteorológiai jelzéseket is ad. A horvátok sokszor hallják a sziget nevét, azt a nevet, amelyről mindenki mítoszként beszél.

Naplós barátaimmal, Azurák Csabával és Szalay Ádámmal gondoltunk egyet, és célba vettük a földkerekség egyik legszebb, legaranyosabb és egyben legunalmasabb turisztikai célpontját. Hosszú szervezés, na meg sok órányi autózás, kompozás és hajózás után értük el célunkat: egyszer csak feltűnt előttünk Palagruza és rajta a világítótorony, három lakosával.

Nikola Zsuvela csaknem harminc éve toronyőr. Azt mesélte, hogy egyszer otthagyta munkaállomását és átkérte magát a szárazföldre, ám alig telt el egy hónap, máris visszakönyörögte magát Palagruzára. Mint mondta: nem bír élni az ő kis szigete és világítótornya nélkül.

Nikola fia, Tomiszláv már ide született. A huszonnyolc éves, jóvágású fiatalember természetesen egész életében toronyőr szeretett volna lenni. Mi más, ugye?! Tomiszláv mosolyogva mesélt arról, hogyan is lehet innen csajozni… A fiú azt mondja, nincs benne nagy ördöngösség - én mindenesetre unnám magam.

Palagruza valóban a földi paradicsom, igaz, tíz perc alatt teljes egészében bejárható az egész sziget. Ahol van egy aprócska strand, veteményeskert, sirálykolónia, sok ezer kígyó, szöcske és pók, nincs viszont térerő, dugó és folyamatos dudálás. Vannak viszont turisták, ha nem is nagy számban. Hadd oszlassak el egy esetleges félreértést: nem olcsó itt nyaralni. Egészen pontosan méregdrága! Mélyen a zsebébe kell nyúlnia annak, aki a világítótorony aprócska apartmanjába akar beköltözni. És azt se felejtsük el, hogy ide eljutni is nagyon sok pénzbe kerül.

Hogy kik járnak ide? Szerelmi bánatába belebetegedett olasz turista, valami újra vágyó holland világlátó, hatalmas bűne miatt vezeklő egykori vállalatvezető - hogy csak pár célcsoportot említsek a hagyományos turistákon kívül. Akik között volt olyan, aki jópofának tartotta, hogy befizetett egy kéthetes ittlétre, aztán két nap után már azért könyörgött, hogy valaki vigye már el innen.

A szigeten egyébként az egyetlen nagyobb meglepetést a helikopter-leszálló léte okozta, amelyen a fent már említett félvak szamár legelészett békésen. A leszállóra egyébként azért van szükség, mert az itt élő toronyőrcsaládot is megilleti a teljes orvosi ellátás, sürgős esetekben pedig légi járművel jönnek értük.

- Nem unalmas itt élni? - tudakoltam a fő toronyőrtől.
- Itt? Ugyan már, nagyon izgalmas az élet errefelé - adta tudtomra Nikola.

Én pedig azt láttam a szemén, hogy ezt halálosan komolyan gondolja…