A magyar börtönorvos, a "Mészáros" kéjtitkai (18+)

Szofi összeszorította a fogát. Próbálta legyőzni az iszonyatos fájdalmat, amit a férfi okozott neki. Brutális volt, mint mindig. Durva, erőszakos, könyörtelen. A lány alig várta, hogy a férfi végre kiáradjon, és abbagyja a kínzást. A férfi azonban a szokásosnál hosszabban gyötörte. Kínzóan lassan vánszorogtak a percek a szállodai szobában.

Szofi beleharapott az ajkába, a férfi észrevette a szenvedését.
- Képtelen vagyok elélvezni - vallotta be.
Szofi hangosan felnyögött.
- Mit szeretnél, mit tegyek?
A férfi lehorgasztotta a fejét. Szofi alig hit a szemének. Szégyent látott rajta.
- Nehéz bevallani ezt…
- Nekem mindent bevallhatsz. Azért vagyok…

Szofi kérdően nézett a férfira, akiről csupán annyit tudott, hogy orvosként dolgozik valahol és elég sok pénze van.
- Ugye, tudod, hogy mivel foglalkozom?
Szofi bólintott.
- De mindent tudsz. Én nem hétköznapi orvos vagyok, hanem börtönorvos. Mészárosnak hívnak.
Szofi nagyot nyelt.
- Élvezettel kínzom ezt a sok szarházit, aki hozzám kerül. Szándékosan nagyobb vágásokat ejtek rajtuk, szinte felhasítom őket. Pedofilok, gyerekgyilkosok, tolvajok ezek. Nem emberek. Megérdemlik azt, amit velük művelek.
Szofi visszafojtott lélegzettel hallgatta.
- Imádok kínozni, de azt hiszem, az ágyban az ellenkezője vonzana. Ezért nem tudok elélvezni. Megtennél nekem valamit?
Szofi bólintott.
A férfi a legérzékenyebb pontjára mutatott.
- Taposd meg tűsarkúval. De úgy, hogy visítsak a fájdalomtól.

Szofi megtette, amit kért. Ha érzett is undort, azt felülírta a bosszú kéjes öröme. Azon a hideg, téli délutánon az ötcsillagos, belvárosi szálloda szépen berendezett szobájában sok megkínzott életért állt bosszút.
Jobb embernek érezte magát tőle…