Tizenkét tévhit a futásról

1. A gyaloglás nem olyan hasznos, mint a futás

Nos, a gyaloglást ajánlom minden kezdőnek, túlsúlyosnak, térdfájósnak, gerincbeakadósnak, persze bizonyos fokozatokkal. Sokkal alacsonyabb a sérülés kockázata az alacsonyabb intenzitás és a repülőfázis elmaradásából következő talajfogás miatt is. Sőt, a lassú kocogásnál a gyors gyaloglás sebesebb helyváltoztatás lehet.

2. Az alapokkal ismerkedő futónak nem kell feltétlenül új futócipő

Egy nem sportolónak negyven százalékkal gyengébb például a keresztcsontja, mint a sok éve futó kollégáknak. A kezdőknek a – fizikai, tapasztalati és elméleti – felkészületlenségét, hibáit az eszközöknek kell ellensúlyoznia, mind ruhában, mind cipőben. A sérülések jó része kezdeti mikrosérülésekre vezethető vissza.

3. Az első edzéseken is „vörösizzásig” el kell fáradni, hadd fájjon

A túlzott kezdeti terhelés megakadályoz az élvezetben, hogy visszataláltunk a külső környezetbe, jobb esetben a természetbe. Nehezen lesz fenntartható az örömteli sportolás, ha mindennap korbácsoljuk magunkat. A lassú fokozatossággal hetek alatt elérhetjük képességeink határait, amiből kilépve bizony küzdeni kell, ezért az első edzések mindig legyenek könnyebbek, rövidebbek, ne merészkedjünk a szakadék szélére.

4. Minden nap edzeni kell

Nem az edzéstől leszünk jobbak, hanem az edzésre adott szervezeti válaszoktól. Hogy ez minél hatékonyabb legyen, nyugalmat kell biztosítani számára. Ez különböző terhelés esetén más-más hosszúságú lehet, verseny esetén akár napok is.

5. Csontritkulás megelőzésére, az ízületek karbantartására nem jó a futás

A rendszeres futás, gyaloglás éppen csökkenti az osteoarthritis, oszteoporosis kialakulásának veszélyét. Az ízületi felszín felpuhulása, a csontritkulás igazából ugyanolyan mozgáshiányos életmódból eredő anyagcsere-betegség, mint a kettes számú diabétesz, a magas vérnyomás vagy a túl magas koleszterin. A rendszeres ciklikus állóképességi sportok többsége segít megtartani a fiatalkori képességeket ezen a területen is, sőt enyhébb esetben segíti az újraépülést is, mert a szervezet alkalmazkodik az új körülményekhez. Az alkalmazkodás hossza feladat- és korfüggő. Izmot gyorsabban, csontot lassabban építünk.

6. Nyújtással kezdjünk

Csak a meleg izmokat hatékony nyújtani, a hideg izmok nyújtása sérüléshez is vezethet, izomhúzódás, sőt -szakadás is elképzelhető. Ezért körülbelül tizenöt perc bemelegítés szükséges, hogy az izomzat elérje az „üzemi hőfokot”. Legjobb jele a pórusok megnyílása, az izzadás elkezdődése. Ha télen ez nem kezdődik meg, akkor nagy valószínűséggel fázunk.

7. A futócipőt is be kell törni

Ha vásárlásnál bármilyen kényelmetlenséget érez, akkor keressen másik lábbelit. Ez nem jelenti azt, hogy új cipőben azonnal maximális edzéseket kell tartani, vagy rögtön versenyen lehet indulni vele, de azonnal kényelmesnek kell érezni.

8. A hosszú, lassú futáson kívül semmi más nem is kell a szervezetünknek

A futás tényleg klassz sport, de a hobbisportolók többnyire elfelejtik az erősítés – izomfejlesztés – és a gyors edzés – kardióvaszkuláris (keringés) fejlesztés – szükségességét, nemcsak a nagyobb teljesítmény, de a kiegyensúlyozott terhelés, a sérülés elkerülése érdekében is.

9. Egyszerre sok edzés változó növelése, változtatása gyorsabb fejlődést eredményez

A változtatás maga is megterhelő, ezért hogy ne terheljük a szervezetet egyszerre egy új dologgal ismertessük meg. A módszer azért is fontos, mert sérülés, kimerülés esetén tudjuk, hogy hol hibáztunk.

10. Szükséges a szénhidrát-feltöltés a futóversenyek előtti este

Ha a verseny nem haladja meg a tizenöt kilométert, és rendelkezünk edzettséggel, erre nincs szükség. Aki pedig edzetlen, ne fusson ilyen hosszút.

11. Mindenki tud maratonit futni

Szomorú, de vannak olyan izomzatú emberek – nagyjából minden ötödik társunk ilyen –, akik nem alkalmasak erre a feladatra. Ahogyan arra sem alkalmas mindenki, hogy 10.4 másodpercet fusson száz méteren.

12. Fel lehet hat hét alatt készülni egy maratonra

Aki azt mondja, hogy hat hét alatt felkészül, annak nem is kell készülnie, mert már készen áll a fizikuma minden tekintetben. Alapok nélkül viszont komoly „mellékhatásokra” készüljünk fel, még ha konokságunkkal végig is passzírozzuk szervezetünket a bakancslistánk első pontjának kipipálásáig. Izomsérülések, ízületi kopások komoly problémája fenyeget, ha nem adunk időt a felkészülésre. Vagy emlékezzünk az első maratoni futóra, aki az életével fizetett a táv teljesítéséért. A maratoni táv tiszteletet kér magának. Adjuk meg neki! Maraton lesz jövőre is, legyen hozzá egészségünk!