Brutális szertartás 2014-ben: mindent a nőinemiszerv-csonkításról

A rendkívüli fizikai és lelki fájdalmon túl az érintett lányok egy nemiszerv-csonkítás során számos veszélynek vannak kitéve: elhúzódó vérzés, fertőzések – akár HIV vírussal –, súlyos betegség, terméketlenség és halál. A nőinemiszerv-csonkítás gyakorlata sérti a nők alapvető jogát az egészséghez és a jólléthez, sőt, magához a túléléshez, káros a lányok, a családjaik, közösségeik és a társadalom számára.

Mi köze a vallásnak mindehhez?

Egy vallás sem támogatja vagy tűri a nőinemiszerv-csonkítást és vágást. Habár sem a korán, sem a sharia-jog, sem a Biblia nem említ ilyet, a tizennégy országból, ahonnan adat érkezett, több országban a lányok és nők fele vallási követelményként jelölte meg a csonkítást. És bár a nőinemiszerv-csonkítást és vágást gyakran kötik az iszlámhoz, talán mert a muszlim csoportok körében gyakori, nem minden iszlám csoport gyakorolja és sok nem iszlám csoport igen, sokszor keresztények is.

Miért ne?

Minden gyermeknek, mindig és mindenhol joga van ahhoz, hogy megvédjék, ha veszély fenyegeti. Az nőinemiszerv-csonkítás és vágás megszüntetésére irányuló – gyakran helyi gyökerű – erőfeszítések célja, hogy megvédje a lányokat egy súlyos, maradandó és teljesen felesleges ártalomtól. Bebizonyították, hogy az érintett országok legtöbb lakója véget akar vetni a lányok megcsonkításának és hogy annak támogatottsága még az olyan országokban is csökken, ahol az eljárás eddig közel általános volt.

Megszúrni egy lány nemi szervét, hogy vérezzen, még ha nem is távolítunk el szövetet és nem változtatjuk meg maradandóan a külső nemi szerveket - ezt hívják helyenként „szimbolikus körülmetélésnek” - diszkriminatív eljárás. Bár fizikailag kevésbé ártalmas, mint a nőinemiszerv-csonkítás és vágás más formái, mégis azt az egyértelmű üzenetet közvetíti, hogy egy lány szexualitása veszélyes vagy tabu, és a fiúk szexualitásával ellentétben ellenőrizendő.

Ez nem számít gyermekbántalmazásnak?

A nőinemiszerv-csonkítás és vágás kétségtelenül súlyosan káros a lányokra nézve, de a legtöbb szülő azért veti alá a gyermekét az eljárásnak, mert úgy hiszi, ezzel a javát szolgálja. Szinte mindig kizárólag az anyák és a nagyanyák gondoskodnak róla, hogy lányaik a hagyományoknak megfelelően alávessék magukat a csonkításnak. Tudják, hogy mekkora fájdalmat és kárt okoz, hiszen ők is átestek rajta, mégis úgy gondolják, hogy ha lányuk nem teszi, akkor kigúnyolják, sértegetik, kiközösítik és – sok esetben – lehetetlenné teszik, hogy férjhez mehessen. Olyan esetek is vannak, ahol a lányok maguk kérik, hogy csonkítsák meg őket, mert félnek a stigmától. De ma már egyértelmű, hogy a legtöbben, még az érintett országokban is, be akarják szüntetni az eljárást. Ez a vágy erősebben jelentkezik a fiataloknál, és így maguk a lányok indítják el a változásokat.